'Olyanok voltunk, mint az istenek' - Fiatalok, akiknek a szociális cirkusz adott szárnyakat

– Nekem ez nem megy. Soha nem voltam kitartó. Ráadásul depressziós vagyok, nem érzem jól magam. Visszamegyek a szobámba – mondja a kamasz lány, aki egészen mostanáig csivitelve, nevetve próbálta belevetni magát a zsonglőrködés tudományába. A többiek nem adják föl, ha ötvenszer esik le a labda vagy az ördögpálca, akkor is újra nyúlnak utána. Ki komótosabban, ki gyorsabban, ki komolyan koncentrálva, ki kacagva próbálja eltanulni a „profiktól” a fogásokat.

De már az is hatalmas eredmény, hogy a gyerekek itt vannak a foglalkozáson! Akad olyan lány, akit előző nap ki sem tudtak mozdítani az ágyból. Alig 10–15 évesek, akiket a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályán kezelnek. Van, aki csak egy-két hetet, de van, aki hónapokat tölt az intézményben. Csűrös Dóra két éve dolgozik pszichológusként az osztályon, az ő ötlete volt, hogy hetente egyszer tartsanak „pszichocirkuszt” az itt fekvő betegeknek. Dórát a barátok révén már korábban beszippantotta a zsonglőrködés, tagja a Magyar Zsonglőr Egyesületnek, és megismerkedett a szociális cirkusz világával. Ennek lényege, hogy hátrányos helyzetű és mentális problémákkal küszködő fiatalokat próbálnak beilleszteni a társadalomba. Sokszor önkéntesként.

– Ezeknek a gyerekeknek óriási önbizalomhiányuk van, nehéz őket motiválni. Az energiánk nagy része ennek leküzdésére és gyakran a fegyelmezésre megy el. Azért is nehéz a feladatunk, mert a csapat összetétele állandóan változik, hiszen az osztályon fekvő gyerekekkel dolgozunk – mondja a huszonéves lány, aki a pontos diagnózis felállítása szempontjából is fontosnak tartja ezeket az órákat. Ráadásul a mozgásban kiteljesedhetnek a gyerekek, a sikerélmény pedig szárnyakat ad nekik.

A bemutatkozás és a rövidke labdázás után három csoportra oszlik a nyolc fiatal, mivel három önkéntes foglalkozik velük. Szabó Márton az egyesület egyik legaktívabb tagja, eredetileg antropológus. Az ELTE-n végzett, mindig érdekelte a hátrányos helyzetű, problémás vagy viselkedészavaros fiatalok integrációja. Az Artemisszió Alapítványnál dolgozik, a nonprofit közhasznú szervezet célja a kulturális, etnikai és társadalmi csoportok közötti párbeszéd erősítése, valamint a kölcsönös megértés elősegítése. Dórival régóta barátok, Marci hat éve zsonglőrködik, kézenfekvő volt, hogy hetente jöjjön a Heim Pál Gyermekkórházba. Azt mondja, ez az egyik legnehezebb terep, nem könnyű kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel. Van olyan kislány, aki a kétórás foglalkozás alatt meg sem szólal, csak csendben mosolyog. Egy kamasz fiú, aki hónapok óta a kórházban van, komótosan végzi az ügyességi gyakorlatokat. Pedig fontos neki a zsonglőrködés, egyetlen alkalmat sem hagyna ki. Amikor a végén megkérdezem őket, hogy tetszett-e nekik a foglalkozás, csak ennyit mondanak: „Tetszett.” Amikor a miértről érdeklődöm, a kamasz fiú válaszol: „Mert itt odafigyelnek ránk.”

– Szeretnénk hetente ambuláns csoportterápiát tartani egy 10–15 fős állandó csoportnak, amely olyan gyerekekből állna, akik már elhagyták a kórházat – avat be Dóri a közeli tervekbe. – A Norvég Alaptól már meg is kaptuk a támogatást 20 alkalmas, heti rendszerességű tanfolyamra.

A cirkusz vonzó műfaj, kicsit a csodák világa. A szociális cirkuszba „belecsöppenő” gyerekek számára azért is csodaszámba megy, mert itt foglalkoznak velük – márpedig ez a törődés sokuk számára másutt nem adatik meg.

A szociális cirkusz Nyugat-Európában és a tengerentúlon ismert műfaj, a lényege, hogy az önkéntesek cirkuszi eszközökkel végeznek szociális munkát. És ha valaki tehetséges, nagyon elszánt és kitartó, abból még bármi lehet.

A szociális cirkusz a hobbizsonglőrködésből nőtte ki magát, amire a kilencvenes években hazánkban is egyre többen rákaptak. Saját kedvtelésükre megtanultak bánni a labdákkal, a karikákkal, az ördögbottal vagy a buzogánnyal. Voltak, akik külföldi zsonglőriskolákban képezték magukat, mint Gallyas Veronika, aki 2000-ben „hasonszőrű” barátaival megalapította a Magyar Zsonglőr Egyesületet. A tagok egy csapatként dolgoznak, és 10–15 komoly önkéntes is áll mellettük, akikre bármikor számíthatnak.

Veronikának a szervezés nem jelentett nagy kihívást, 15 évesen már a Sziget Fesztivál szervezőjeként dolgozott. A gimnázium utolsó évében magántanuló lett, mert a tanulást képtelenség volt összeegyeztetnie a rengeteg munkával. Érettségi után saját céget alapított, és alig 18 évesen a Tigáz marketingigazgatójának lett az olasz nyelvű tolmácsa. Ezután jött életében a zsonglőrködés, a haverok „vitték bele”. Több képzésen vett részt itthon és külföldön, majd az egyesület mellett létrehozott egy profi cirkuszügynökséget. A Baross Imre Artistaképzőben az európai szakképzési programot vezeti, amelynek keretében tanárokat visz európai cirkusziskolákba. Közben megállíthatatlanul írja a nemzetközi és a hazai pályázatokat, s maga is aktívan részt vesz a szociális cirkuszban. A borsodi Dr. Ámbédkar Iskolában havonta egyszer többnapos tábort tart, többedmagával.

– Mélyszegénységben élő roma gyerekekkel foglalkozunk, akiket a társadalom „senkiknek” bélyegez. Nem csoda, hogy ennek megfelelően viselkednek. Öntörvényűek és nehezen motiválhatók. Van olyan, hogy három tanár foglalkozik egy gyerekkel. Mindennap másfél órás megbeszélést tartunk a tanárokkal, hogyan fogjunk hozzá egy-egy foglalkozáshoz. Kidolgozunk A, B és C verziót, de sokszor egyik sem működik. Elutazunk több száz kilométert, és időnként azt érezzük, teljesen céltalan a munkánk – meséli Gallyas Veronika. – De ha a gyerekek hosszú idő után ráéreznek arra, hogy ők is képesek fantasztikus eredményeket elérni a saját erejükből, akkor csillog a szemük. Tavaly nyertünk pénzt a Norvég Alaptól, Sajókaza három szomszédos településére mentünk turnézni. Amikor Alsózsolcán tömeg várta a gyerekeket, miközben leszálltak a buszról, úgy érezték magukat, mint az igazi sztárok. Utána azt mondták: „Olyanok voltunk, mint az istenek.”

A 36 éves nő nem fogy ki az ötletekből. Éppen a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanulmányi vezetőjével tervezik, hogy alapszinten a gyógypedagógusok is tanulják meg a zsonglőrködést, és alkalmazzák a módszert a terápiákban.

A szociális cirkusznak nemcsak az integrálásban, a kitartásban és a pozitív lelki hatásokban van komoly szerepe, hanem általa valóban kinyílhat a világ a résztvevők előtt – erre jó példa a Pesterzsébeten működő Pince Klub, amelynek a Pesterzsébeti Önkormányzat a fenntartója. A környékbeli fiatalok évek óta lejárnak ide délutánonként, sokat „lógnak” itt. Nehezen ütik el az idejüket, a szülők egy része alkalmi munkákból tartja fenn a családját, a gyerekek az iskolában sokszor alulteljesítenek vagy teljesen kimaradnak onnan. Kovai Cecília öt éve dolgozik itt szociális munkásként. Ő is kulturális antropológusként végzett az ELTE-n, most írta meg a doktoriját. A romák mindennapjai nem ismeretlenek számára, egyszer három hónapot, majd kettőt élt egy-egy Borsod megyei roma családnál.

– A Pince Ifjúsági Klubban évek óta dolgozunk az oktatás nem szokványos eszközeivel, ami megalapozta a zsonglőrklub sikerét, hiszen a fiatalok ez idő alatt hozzászoktak a csoportmunkához és az erősebb kereteket igénylő foglalkozásokhoz. Igaz, kemény munkánkba került, de tavaly például Franciaországban léptek föl.

Közben Marci épp szól a fiúknak, hogy jöjjenek, meg kellene beszélni, ki utazik júliusban Spanyolországba, és milyen számmal lépnek föl Menorca szigetén, egy nemzetközi szociáliscirkusz-fesztiválon. A foglalkozásokon szerzett pontok döntik el, ki mehet. Nemcsak a tehetség, hanem a kitartás és az együttműködés is beleszámít az értékelésbe. A fiúk poénkodnak, ki ne menjen, papírgalacsinok röpködnek a levegőben. Eldőlnek a nevek, de a többieknek is gyakorolniuk kell, mert ők júniusban lépnek föl a balmazújvárosi Magyar Zsonglőrtalálkozón. A Magyar Zsonglőr Egyesület elnyerte a MOL Gyermekgyógyító Programjának támogatását a Pince Klubban végzett munkára.

Itt már nemcsak a zsonglőrködést gyakorolják, komoly előadás készül. Olyan történetekbe ágyazva születik a produkció, amelyeket a gyerekek találnak ki.

– Általában ugyanazok a karakterek jelennek meg a történetekben, tolvajok, rendőrök, csövesek, hajléktalanok és üzletemberek – mondja Tóth Móni, aki lelkesen irányítja a fiúkat. Kellő gyakorlata van a fiatal lánynak, korábban egy évig dolgozott Németországban értelmi és testi, valamint nem fogyatékos gyerekekkel egy integrációs projektben. Most a pincés fiúknak tanítja be az akrobataszámot, amely egy rendőr és egy piti tolvaj találkozásáról szól. Összehangoltan mozog a két fiú, nyoma sincs a korábban flegmán viháncoló kamaszoknak, csak a feladatra koncentrálnak. Muszáj, mert ha az egyik mellényúl, a másik hatalmasat zuhanhat.

Zoli 18 éves, hét általánost végzett. De komolyan elhatározta, hogy befejezi a nyolcadikat. Egy hónapja már munkája is van, ami nagy szó errefelé. A labdás zsonglőrök egy hajléktalanos sztorit találtak ki, főszereplője a kukában keres némi ennivalót. Aztán megjelenik egy jólelkű üzletember, aki próbál neki segíteni. Labda formájában ölt testet az étel és a ruha, s máris kezdődik a zsonglőrködés három-három labdával. Ezt már hárman adják elő, amihez komoly összehangoltságra, odafigyelésre van szükség. A gyakori cigiszünethez viszont szigorúan ragaszkodnak a fiúk.

Amikor azt kérdem tőlük, el tudják-e képzelni a jövőjüket artistaként, többen elgondolkoznak, és ketten igennel válaszolnak. Szeretnénk hinni, hogy komolyan gondolják – de a kitartás számukra kemény dió! Itt van például a roppant tehetséges Peti, akinek egyszer segítettek Ciliék, hogy bekerülhessen a Rajkó Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolába. A fiú azonban nem maradt meg sokáig, talán az új környezet kihívásai jelentettek számára túl nagy akadályt. Peti esete nem egyedi, a középiskolai lemorzsolódás aránya egyébként is hatalmas e fiatalok körében.

Ezek a szakemberek és önkéntesek pontosan tudják, mekkora kapaszkodót jelenthet a stigmával küszködő fiataloknak a szociális cirkusz. Ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy ezek a foglalkozások nem változtatják meg alapjaiban a fiatalok társadalmi helyzetét. Ahhoz sokkal nagyobb ívű programokra lenne szükség – és nem utolsósorban arra, hogy a mi fejünkben is „fusson” végre egy program a kirekesztés ellen...

BICZÓ
HENRIETT
RIPORTJA
 

NÉMETH
ANDRÁS PÉTER
FELVÉTELEI