Botrány a Golgota körül - Volt már rosszabb is, akkor mentő vitte el a 'győztest'

Kezdjük a legeslegelején!  

Annak idején a Krisztus-trilógiát egy amerikai műkereskedő-menedzser megrendelésére festette Munkácsy Mihály. Az alkotás ideje (1881) és a bibliai történések sorrendjében is az első a Krisztus Pilátus előtt (417 × 636 cm), majd a Golgota készült el 1884-ben (460 × 712), végül 1896-ban az Ecce Homo (403 × 650). Vásárlójuk eleinte összetekerve tárolta egy raktárban, majd évente húsvéti attrakcióként egy áruházban állította ki, a közönség pedig mint egy képregényt nézte őket. A Trilógia története bővelkedik a kalandokban! Például 1905-ben, amikor a tulajdonos, John Wanamaker háza leégett, a (már bekeretezett) Golgotát úgy mentették meg a lángoktól, hogy kivágták a keretéből, és az ablakon át kidobták a hóba. 1900-ban pedig a festő ravatala mellett ott állt a Krisztus Pilátus előtt című kép is.  

A három festményt egyébként Munkácsy sosem látta együtt. Miután pedig a Trilógia három részre szakadt (azaz más-más tulajdonoshoz került), sokáig a nagyközönség sem. Erre 1995-ben nyílt lehetőség, idehaza, a debreceni Déri Múzeumban, majd Pécs és a fővárosi Magyar Nemzeti Galéria után jelenleg újra a Déri Munkácsy-termében csodálhatók meg együtt. 2015 elején csak az Ecce Homo volt a debreceni múzeum tulajdonában, a másik két képet a tulajdonosaik csupán letétbe adták a kiállításra. 

A magyar állam célul tűzte ki, hogy a Trilógia állami tulajdonba kerüljön – ugyanis ez garantálná, hogy a sorozatot ezentúl biztosan együtt élvezhessük. Tavasszal a jegybank pénzéből (lásd keretes írásunkat) sikerült megvásárolni a Krisztus Pilátus előtt című alkotást a kanadai Hamilton Galériától 5,7 millió dollárért, azaz 1,55 milliárd forintért. Az állam a Golgotáért is nagyjából ugyanennyit, 6 millió dollárt kínált Pákh Imrének. (Egy tavalyi törvény értelmében az állam nem ajánlhat többet egy műtárgyért, mint amennyi a Nemzeti Galéria által felkért három független szakértő értékbecsléseinek átlaga.) A tárgyalások a közelmúltban elakadtak, ugyanis a magyar származású amerikai műgyűjtő a festményéért 9 millió dollárt kért a magyar államtól – de nem kapott. Erre azzal fenyegetőzött, hogy június végén elszállítja a Golgotát a Déri Múzeumból, és eladja egy ikongyűjtő orosz üzletembernek, aki a 9 milliós összegnél többet is megadna érte.  

Nem tudni, Pákh valóban megtette volna-e ezt a lépést, de ezen kár is törni a fejünket – minap ugyanis a Miniszterelnökség kezdeményezésére a Forster Központ Műtárgy-felügyeleti Irodája, mint elsőfokú hatóság, elindította a Golgota védési eljárását. Ez idő alatt a festmény ideiglenes védettséget kap. 

Hogy mit is jelent ez? 

– Ha elindul egy magánkézben lévő műtárgy védési eljárása, attól kezdve az már védettként kezelendő – magyarázza Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője. – A tulajdonosa az ilyen tárgyat már nem viheti ki az országból; engedéllyel kölcsönadhatja külföldi kiállítás idejére, de adásvétellel nem kerülhet külföldi gyűjteménybe. Ha el kívánja adni, az államot elővásárlási jog illeti meg. Ha megváltoztatja az őrzési helyét, azt be kell jelentenie. Ezenkívül az illetékes felügyeleti hatóság ellenőrizheti az őrzés körülményeit, adott esetben például felszólíthatja a tulajdonost, hogy mondjuk a Rippl-Rónai-festményét ne tartsa vizes-penészes falon. A védett műtárgyakat hazai múzeumok is kölcsönkérhetik kiállításra, de a tulajdonosuk nem köteles oda is adni őket.   

Hogyan köszön vissza mindez a műkereskedelemben? Magántulajdonban lévő védett műtárgyakkal leginkább árveréseken találkozhatunk: minden hazai aukció elején az árverés vezetője bemondja, a katalógus tételei közül a szakhatóság melyeket nyilvánította védetté vagy melyek esetében kezdte meg a védési eljárást. Ebben az esetben is licitálhat rájuk és meg is vásárolhatja külföldi, de fontos tudnia, hogy az új szerzeményét nem viheti el Magyarországról – ám az minden további nélkül lóghat mondjuk a budapesti lakása falán. 

A magyar államot minden műtárgy nyilvános árverezésekor megilleti az elővételi jog, nem csak a védettek esetében – hangsúlyozza Martos Gábor. Az állam (leggyakrabban az illetékes múzeum) képviselője az árverés során nem licitál, hanem közvetlenül a leütés után felállhat, és bejelentheti, hogy ezt az árat megadva él az elővételi joggal. A közelmúltban az Ortutay- és a Gyarmati Fanni-hagyatékok árverésein többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum számára „szereztek meg” így köztulajdonlásra érdemesnek tartott relikviákat. Egy budapesti aukción pár éve megtörtént, hogy egy nem védett képet egy angliai férfi licitjénél ütöttek le, ám a Nemzeti Galéria érvényesítette az elővételi jogát, és elvitte a vágyott festményt a „győztes” férfi orra elől – akit viszont a mentő vitt el a helyszínről, annyira rosszul lett a váratlan fordulattól.

Martos Gábor elmesélte azt is, hogy pár éve próbált utánajárni annak, hazánkban mennyi védett műtárgy található – de senki nem tudott pontos számot mondani. A rendszerváltás környékén 400 ezerről beszéltek, ami más országokkal összevetve irdatlan nagy számnak számít. Alighanem az ötvenes-hatvanas években duzzadt ekkorára a lista, amikor is az emberek „nagy tételben” védettek le mindenfélét, ami számukra előnyökkel járt. Merthogy például az olyan lakást, amelyben védett műtárgyat őriztek – legyen az kvalitásos festmény, ritkaságszámba menő bútor, szőnyeg, műszaki szakkönyvtár vagy régi bakelitlemez-gyűjtemény –, nem lehetett társbérletté alakítani. Azóta elindult a revízió, tízezer számra oldottak fel műtárgyakat a védettség alól. Soknak talán nyoma is veszett a rendszerben, mert a tulajdonosuk nem tartotta be a bejelentési kötelezettségét. Igaz, őket utólag felelősségre lehetne vonni, de a folyamatosan átalakuló örökségvédelmi hatóság számára ez az utánjárás alighanem túl nagy falat lenne…  

Térjünk vissza a Trilógiára! Ha egy műtárgy állami tulajdonban van, az automatikusan védettnek számít. Viszont ha a Golgota jelen pillanatban csupán letétben van a Déri Múzeumban, és állítólag Pákh Imre amerikai állampolgár tulajdona (vagy mégiscsak a Munkácsy Alapítványé, mint ahogyan a sajtóban korábban többször is szerepelt?!), jogosan kezdeményezték-e a védési eljárást?! Ilyen alapon például pár évvel ezelőtt a nagybányai múzeumból a budapesti Ferenczy-kiállításra érkezett alkotásokat se kellett volna visszavinnünk?! Buzinkay Péter, a Forster Központ Műtárgy-felügyeleti Irodájának vezetője szerint az állam jogosan járt el a Golgotával, mert csak a visszaviteli kötelezettséggel Magyarországra érkező művek esetében nem indíthatnak védési eljárást. Tavaly egyébként a védettség a letétre is vonatkozott, ám a törvény változásával a letét kikerült a védettség köréből, ezért kell most a Golgotát külön eljárásban levédetni.  

Biztosak lehetünk: folyt. köv.