Grétsy László: Balszerencse

De igen, igaza van. Olyannyira, hogy régen a szerencsét – argó jellegű szóval: a mázlit – eleink csakugyan jó szerencsének vagy más, hasonló módon emlegették, ugyanis a szerencse szó nyelvünkben elsősorban nem jó sorsot, hanem csupán sorsot jelentett, amely lehetett kedvező is, de kedvezőtlen is. A költő Zrínyi Miklósnak, a Szigeti veszedelem szerzőjének jelmondata volt ez a latin szállóige: „Sors bona, nihil aliud”, azaz „Jó szerencse, semmi más”, s egyik értekezésében magyarul is megjelenik az említett mondás ekképpen: „kévánom az istentül az jó szerencsét és semmit mást”.

Levélírónk szerint a szerencsét „jó vagy jobb szerencsének” kellene neveznünk. Nos, a kettő közül nem jobb szerencsének, hanem jó szerencsének, mivel bizonytalan eredetű, de évezredes bal szavunknak ’a jobb ellentéte’ jelentés mellett ’téves, rossz’, sőt ’gonosz’ jelentése is van, s a bal szerencse, bal eset, bal hiedelem stb. szókapcsolatokban ez a jelentés érvényesül (ellentétben olyanokkal, mint bal kéz, bal part, bal szomszéd). Több más nyelvben is megvan ez a kettősség, pl. a német link is jelentheti azt az oldalt, ahol a szívdobogást érezzük, de ’könnyelmű, komolytalan, szélhámoskodó’ jelentése is van – sőt jövevényszóként még a magyarban is: link alak, link hadova stb.

Hogy a szerencse szó nyelvünkben ma már önmagában is elsősorban a sorsunkra kedvezően ható körülmények sorát vagy valamelyikét jelenti, annak az az egyszerű oka, hogy a jó szerencsét eleink sokkal gyakrabban emlegették (például köszönéskor, különösen a bányászok), mint a balt, azaz a rosszat. Ezért érthető, hogy a jó jelzőnek a jelentéstartalma hozzátapadt jelzett szavához, a szerencséhez. Nem csoda hát, hogy levélírónk fennakadt ezen a balszerencse szón, amely régen természetes volt, de mióta jelzős kifejezésből társaival együtt összetétellé vált (baleset, balhit, balítélet, balsors stb.), csakugyan meglepő. Mivel levelét még újév táján kaptam, az átmenet érzékeltetésére hadd idézzek egy szakaszt az 1859 és 1929 között élt sokoldalú írónak és lapszerkesztőnek, Benedek Eleknek Újév reggelén című kedves verséből: „Ki eget s földet megteremte, / Tőle jön jó és balszerencse: / Fogadd a jót hálálkodással, / A balszerencsét megadással.”