Grétsy László: Könnybe lábad

Azt kérdezte tőlem alig pár napja egy ismerősöm, hogy van-e lábad igénk, s ha van, mit jelent. Ő ugyanis, mint sajnálkozva mondta, csak a könnybe lábad kifejezésből ismeri. Amit némi vizsgálódás után pár nappal később válaszoltam neki, most olvasóinknak is leírom.

Ország-világGrétsy László2015. 06. 18. csütörtök2015. 06. 18.
Grétsy László: Könnybe lábad

A kérdésben szereplő lábad ige eredete vitatott, ugyanis vannak, akik szerint annak a hangfestő szócsaládnak a tagja, amelybe többek között a lebeg, libeg, lobban, lobbanékony stb. szavunk tartozik. Én – más nyelvészekkel együtt – azt tartom valószínűbbnek, hogy e szó ősi láb(b) ige-névszónk származéka, vagyis azé a szóé, amely ma már inkább csak főnévként él ’ember, állat járásra szolgáló végtagja’ és néhány más, később kifejlődött jelentésben, de az igei használatnak is mindmáig megvannak a nyomai. Ilyen nyom pl., hogy ’ide-oda topog, lábatlankodik’ jelentésű téblábol igénk a régi nyelvben évszázadokon át tébláb alakban élt. Ez csak a XIX. század közepén bővült a szó igei voltát jelző -l igeképzővel, minden bizonnyal azért, mert a tébláb igének melléknévi jelentése is kifejlődött (’ügyetlen’, illetve ’nehézkesen mozgó’), s a nyelvérzék megkívánta az alaki megkülönböztetést. A mára már elavult láb(b) ige jelentése ’úszik’, illetve ’vízben gázol’ volt, illetve lehetett, s a lábad ige ennek -d képzős változata. A XVI. századtól él nyelvünkben, mégpedig ilyen jelentésekben: ’úszik’, ’folyadék felszínén lebeg’, ’talpon van, fenn jár’, ’gyógyulóban van’.

A kérdező jogosan búslakodik azon, hogy a lábad csak a könnybe lábad a szeme szólásszerű kifejezésben él, mert napjainkra csakugyan beszűkült a szó élettere. Ezt szótáraink jelzik is. A beszűkülés egyik oka az, hogy a lábad igének elég korán kifejlődött gyakorítóvisszaható igeképzővel alkotott lábadozik származéka, mely többékevésbé átvette a lábad szerepét. De a lábadnak sem kell szégyenkeznie, mivel az 1873-ban megjelent Ballagi-féle szótár nemcsak jelentéseit adja meg, hanem még példamondatot is idéz rá, ezt: „hosszas beteg volt, most kezd lábadni”.

Az meg külön érdeme a szónak, hogy még igekötős származéka is született, a ’meggyógyul’ jelentésű fellábad. Erre példaként hadd idézzem azt a rigmusszerű mondást, amelyre a sokoldalú Dugonics Andrásnak „Magyar példabeszédek és jeles mondások” című, eredetileg 1820-ban megjelent, de hasonmás kiadásban 2009-ben is napvilágot látott munkájában bukkantam: „Beteg volt az ördög, barát akart lenni, / De hogy fellábadott, vissza tudott menni.”

Ezek is érdekelhetnek