Grétsy László: Uniformizálódunk?

Hogy mennyire így van, annak szemléltetésére felsorolok néhány példát arra, hogy a hétköznapi, főleg bizalmas, feszélyezettség nélküli nyelvhasználatban miként szorítanak ki, vagy legalábbis szorítanak háttérbe szlenges, „laza” divatszavak – olykor csupán egyetlen jelentésben – olyan szavakat, melyeknek a különböző beszédhelyzetekben szintén helyük lenne a nap alatt. Mellettük mindig adok négy-öt példát a néha száznál is több számításba vehető megfelelő közül. Többnyire még olyan hangulatúakat is, melyek az „uniformizálónak” alighanem megfelelnek.

Balhé – botrány, veszekedés, patália, felfordulás, zűrzavar.
Beájul – elámul, elképed, hüledezik, megütközik, meglepődik.
Cucc – holmi, csomag, cókmók, batyu, hóbelevanc.
Csaj – leány, csajszi, nőci, fruska.
Döglik – henyél, heverészik, lustálkodik, tétlenkedik, tesped.
Dumál – beszél, fecseg, locsog, szövegel, papol.
Hepp – rögeszme, mánia, hóbort, szenvedély, bolondéria.
Húzós – nehéz, meredek, kockázatos, rizikós, veszélyes.
Kamu – becsapás, rászedés, mellébeszélés, átejtés, álcázás.
Kurvára – halálosan, mérhetetlenül, irdatlanul, piszkosul, rohadtul.
Kütyü – bigyó, bizsu, csecsebecse, nipp, mütyürke.
Lúzer – vesztes, kárvallott, becsapott, rászedhető, átvert.
Meló – munka, robot, gürizés, gürcölés.
Parázik – szorong, fél, izgul, majrézik.
Pedálozik – helyezkedik, ügyeskedik, hajbókol, gazsulál, nyalizik.
Pia – ital, itóka, szesz, alkohol, tütü.
Szarakodik – totojázik, vacakol, piszmog, bíbelődik, szöszmötöl.
Szunyál – alszik, durmol, szundizik, alukál, csicsikál.
Zsozsó – pénz, mani. guba, lóvé.

Ártalmas ez az egyformásítás? Szókincsünkre nézve nem, hiszen az egyre gyarapodik, korszerűsödik. (Persze korántsem minden új szó marad meg, a valamilyen szempontból sikerületleneket a nyelv kiveti magából.)

De aki örökösen a felsorolásbeliekhez hasonló szópaneleket használ, arra érvényes Kazinczy Ferenc Írói érdem című epigrammájának kezdő fél sora: „Szólj! s ki vagy, elmondom.”