Higgadtság, érzékenység: mások ezek a gyerekek! Kórus az árral szemben

Én mindent a gyerekkórustól kaptam: szakmai sikereket, külföldi vendégszerepléseket, még férjet is! – szögezte le huncut mosollyal Botka Valéria. – Csányi Laci egy évvel fölöttem járt a Zeneakadémián. Diploma után a minisztérium a Magyar Rádióhoz helyezte szerkesztőnek. Amikor munkatársra lett szüksége, engem irányítottak hozzá. Mivel nem szólhatott bele, kivel dolgozzon együtt, sértődötten azonnal felmondott. Nem fogadták el a felmondását, úgyhogy kénytelen-kelletlen el kellett viselnie engem maga körül.

Akkoriban még úgy készítették a rádiófelvételeket, hogy az ország minden részéből kórusokat hívtak be – pénzért. A jelentős költségeken túl ez óriási rizikóval járt: vajon sikerül-e, leadható lesz-e a felvétel? A Csányi– Botka páros nagy ötlete az volt, hogy az intézmény alapítson és képezzen saját gyermekkórust. Megfontolják, ígérték az elvtársak.

Végre 1955-ben zöld jelzést kaptak. Fél évig jártak válogatásokra a fővárosi iskolákba, hogy elindulhasson a kórus.

Vali nénit nyolcvanéves korában ismertem meg, 2008-ban. Az Ódry Árpád Művészotthonban, visszavonultan élt. Mivel éjjelente nem bírt aludni, mindennap reggel hatkor már kint „körözött”: rádióval a fülén ötvenszer végigsétálta az udvart a kerítés mentén. A madárcsontú asszony egy szem gyógyszert sem szedett. A lelke betegedett meg, amikor a férje három évvel korábban elment. A magány elől jött a művészotthonba. 

XXX

Talán a vázában a virág vagy a nyakán a sál vonja el a figyelmem, de alig ismerek rá a vonásaira a gyerekrajzon. Nem baj, a szöveg eligazít: „Botka Valéria, elhunyt 2013. 09. 29.” A hatodikos Szalai Áron Tamás készítette a kórusalapítóról. Nem sokáig bogarászhatom a falon a 2004-es toscanai, a 2008-as milánói Scala-beli vendégszereplés plakátját meg a 2014-es csíksomlyói fellépést dicsérő újságkivágást – kezdődik a Palánták kóruspróbája karnagyuk, Brebovszky Klára vezetésével és Arany Zsuzsanna korrepetitor-zongorakísérő közreműködésével.

A fővárosi Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola legfelső emeletén járunk. Ugyanis az intézmény „R”, azaz rádiós osztályaiban folytatják tanulmányaikat a Magyar Rádió Gyermekkórusába felvett gyerekek. Első osztálytól nyolcadikig egy-egy „R-es” évfolyam indul.

A szolmizációs bemelegítés után örömteli moraj fut végig a 4-5-6. osztályos Palánták sorain: végre jön a kihívás, több szólamban énekelhetnek. „Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok, hm, hm, ej, ha, az izsapi lányok...” A tréfás népdalt Bárdos Lajos Magos a rutafa című kórusművében dolgozta fel; a Palánták jelenleg Karai József feldolgozásában éneklik. „Meggyúrák azt, meggyúrák azt zsíros gombócának, hm, hm, ej, ha, zsíros gombócának...” Az alt, mezzo és szoprán szólamok énekhangjai rendre a helyükön szólnak, ám hosszú másodpercekig cizellálják egy-egy szótag pontos kiejtését, hogy jól megnyomják az ú-t és a k-t, úgy, hogy azt az erdei iskolában tanulók is hallják... 

XXX

– Minden tavasszal meghallgatást hirdetünk a leendő elsősök számára, illetve menet közben a 7. osztályig lehet jelentkezni ide – magyarázza dr. Matos László vezető karnagy és művészeti vezető, aki Kabdebó Sándor karnagytársával 2012-től áll a Bartók–Pásztory-díjas gyermekkórus élén. – Bárki jöhet! A 6-7 éveseknek óvodás dalt kell énekelniük, kicsit magasabban és mélyebben, majd egyszerű ritmusokat visszatapsolni. Azt nézzük, a gyereknek van-e minimális hallása és ritmusérzéke. A nagyobbaknál már „kevés” a gyönyörű hang, kőkemény elvárás a kottaolvasás, a szolmizáció a művek megtanulásához.

A leendő első osztályosok meghallgatásakor nem figyelnek arra, melyik gyerek milyen szólamban énekel, a hangok ugyanis képezhetők, csiszolhatók, így később alakíthatók a szólamarányok; a felsőbb osztályba jelentkezőknél azonban ez is szempont. Arra viszont tudatosan ügyelnek, hogy kevesebb fiút vegyenek fel, mint lányt. Merthogy a fiúk hangja „kockázatos”: manapság már 11-12 évesen elkezdenek mutálni, és akkor idejekorán véget érhet a gyermekkórus-pályafutásuk. Kivéve, ha maguktól megtanulják fejhangon énekelni az alsó szólamokat, így elnyomva mutált hangjukat, csak hogy maradhassanak! A karnagyok értékelték ezeknek a zseniális kamaszoknak az igyekezetét, és ebben az évadban már nem küldték el őket a mutálás kezdetekor.

A törvény szerint maximum 32 diákot vehetnek fel egy osztályba – aztán általában 26-28 főre csökken a létszám. Néhányan menet közben elmennek. Zenei tehetség tekintetében nemigen fognak mellé a kicsiknél, de a magatartásbeli és koncentrációs gondok nem láthatók előre egy negyedórás meghallgatás során. Ezeknek a gyerekeknek moccanás (isten bocsá’, pisilés és ivás) nélkül kell akár több órát végigállniuk a színpadon. Nem beszélve a kóruspróbák terheiről!

A Kodály Iskolában minden 1-2. osztályos gyerek ugyanazt az emelt szintű zenei képzést kapja, ezután válik külön az „R-esek” oktatása. A 3-4. osztályos előkészítősök a Picurkák kórusa nevet kapták: több szólamban énekelnek, népi játékokkal alapoznak. A Palánták csoportja a 4-5-6. osztályosokra épül: a tanórákon kívül heti három-négy kóruspróbán elsősorban magyar szerzők (Kodály, Bartók, Kocsár Miklós) műveit tanulják a repertoárból. Mire felnőnek, és a Nagykórus tagjaivá válnak, már heti nyolc próba vár rájuk. Fellépések előtt még több, akár szombaton is... 

XXX

Most is szolgálati közleménnyel kezdi Matos László a Nagykórus próbáját: aki holnap részt vesz a tévéfelvételen, a végén maradjon tovább félórával, még egyszer összepróbálják a művet. Aztán máris felütik a Kodálykötetet, és rázendítenek.

– Széles, nagy fortét szeretnék hallani! Nem kértem tájszólást, az majd a Cigánysiratóban lesz! – zengi túl a kórust a karnagy.

Ahogy a fáradtság legapróbb jele felüti a fejét, taktikát vált: a gyerekek felállnak és szétszélednek a teremben. Ahogy a szólamok keverednek, úgy a fülem is összezavarodik: most akkor hány szólamot hallok?! „Csak” négyet. Márciusban a Zeneakadémián, a jubileu mi koncertjükön kilencszólamú kortárs művel kápráztatták el a nagyérdeműt.

XXX

Legelőször 1959-ben engedték ki a gyermekkórust vendégszerepelni, Csehszlovákiába. Aztán az egész világot bejárták. Az első japán fellépésükön három hónap alatt 62 koncertet adtak. Igaz, a Csányi–Botka házaspár fémjelezte három évtized alatt a lányuk, aki a kórus tagja volt, nem mindig mehetett velük egy-egy nyugati turné során – valaki kellett „zálognak” a szocialista vezetés számára, hogy biztosan visszatérjenek.

Azt írták egykor a tengerentúli lapok: úgy énekelnek, mint az angyalok. Sokan próbálták már megfejteni, a hatalmas nemzetközi mezőnyben mitől vált éppen a Magyar Rádió Gyermekkórusa olyan népszerűvé. Vali néni szerint abban állt a „titok”, hogy ők halkan énekeltek. Nekik a rádióban a hangosítás mellett nem kellett erőlködniük, sőt kifejezetten óvták a képlékeny gyermekhangokat. Ez a meghitt, finom hangszín tette egyedivé őket.

– Mi változott azóta? – kérdez vissza Matos László. – Csökkent a felvételeink száma: egyrészt mára Kodály- és Bartók-feldolgozásokból eleget őriz a rádió és a televízió archívuma, másrészt több nagyszerű kórus közül lehet válogatni. De a kortárs, nehéz művek ősbemutatójában az élen járunk, ezeket kevés kórus vállalja be; szinte küldetésünknek tekintjük az élvezhető mai zene terjesztését. Kevesebb lett a külföldi vendégszereplés is, a szoros költségvetés miatt. Egyébként a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) fizeti a kórustagok teljes zeneiskolai képzését, a kötelező hangszeres tanulmányaikat, az egyenruhát és a fellépések minden költségét. Egyvalamiben azonban kuriózum a Magyar Rádió: napjainkban Európában nincs még egy rádió, amelynek egyszerre gyermek- és felnőttkórusa, valamint zenekara is működik.

XXX

Ismerős arcokat fedezek fel: az ötödikes Ero Rebekah és Kerner Adrienn a Palánták próbája után most a Nagyok között ülnek. Még nagyobb fegyvertény ez annak ismeretében, hogy mindketten csupán ebben a tanévben felvételiztek a Kodály Iskolába – a gyermekkórus miatt.

Keressük zenei tehetségük eredetét! Rebekah nigériai édesapjának családjában többen zenélnek, és az édesanyja famíliájától sem állnak távol a művészetek, akad köztük balett-tanár és dobos is. Adrienn, mondhatni, a családi tradíciót viszi tovább: anno a nagymamája testvére énekelt a gyermekkórusban.

Vajon nyílegyenes az útjuk innen a felnőttkórusba? Nem, oda egy újabb megmérettetés a beugró. Egyáltalán, zenei pályán maradnak a gyermekkórustagok? Osztályonként két-három gyerek kacsingat efelé. Hogy ez jó aránynak számít-e? Matos László szerint feltétlenül, hiszen a Kodály-koncepció és a kórus célja nem az, hogy leendő zenészeket neveljen – csupán az, hogy a gyermek megszeresse és felnőttként is élvezze az igényes zenét, műfajtól függetlenül. Azért persze nem baj, ha a „rádiós” évek mégis útjelzőül szolgálnak a kimagaslóan tehetséges kórustagok számára a pályaválasztáskor – az operaénekes Kincses Veronika és Szakács Ildikó, az énekes Bódi Magdi, Gereben Zita, Kováts Kriszta és Kozma Orsi, a színész Kökényessy Ági és Bereczki Zoltán itt kóstolt bele a színpad világba.

Sok-sok névnek illene még itt sorjáznia, az összes karnagytól a gyermekkórussal zenélő muzsikusokig. Hatvan év története könyvet érdemel – engedelmükkel egy újságcikk ennyit nem markolhatott.

XXX

– Zakatoljanak azok a nyolcadok! Én adom a tempót, nem a fák odakint, engem nézzetek! – Papírforma szerint egyre nehezebb Kabdebó Sándor dolga. A második órában jár a Nagykórus, a teremben fogy a levegő, és nyakukon a pünkösdszombati zárókoncert a Zeneakadémián!

Mit látok én mindebből? Semmit. Humorral oldják a fáradtságot és a forróságot.

XXX

Csányi Lászlóra is úgy emlékeznek, hogy csupa mosoly ember volt. Ő ellensúlyozta a feleségét, akinek szigorú tekintetéről legendák keringtek. Különösen akkor tudott így nézni, ha valaki elkésett a próbáról. Annál nagyobb szégyen nem létezett! A pontosság volt az első, amit a gyerekek megtanultak.

– Igenis mások ezek a gyerekek, mint a kortársaik – jegyzi meg a művészeti vezető. – Higgadtabbak, kiegyensúlyozottabbak és érzékenyebbek, jobban figyelnek egymásra. Olyan értékeket közvetítünk itt, amelyek ma nemigen divatosak, legalábbis a kereskedelmi média mást sugall.

Miért éri meg mégis szembe menni az árral?

– Egyszerre volt mélyen megrendítő és boldogító élmény, amikor édesapám temetésén Kodály Zoltán művét, az Esti dalt újra elénekeltük együtt – emlékszik vissza Csányi Valéria, az alapító házaspár karmesterré lett lánya, egykori gyermekkórustag. – Mindenki ugyanabban a tempóban, ugyanazzal a gyermeki arckifejezéssel énekelt, mint korábban…
 

SZIJJÁRTÓ GABRIELLA RIPORTJA

FOTÓK: KÁLLAI MÁRTON, CSER ISTVÁN (MTI), PÓLYA ZOLTÁN (MTI), MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEK