Jogi esetek: Bűnözők közé zárták - nem hagyta annyiban

Emberünket fogház fokozatban ítélték letöltendő szabadságvesztésre, a büntetés-végrehajtási intézet (azért nem írhatok börtönt, mert az a jogi zsargonban csak az egyik végrehajtási fokozat a lehetséges háromból) azonban összezárta olyanokkal, akik börtön fokozatban töltötték a büntetésüket.

A közös cellában mindannyiukra a börtön fokozat biztonsági előírásait alkalmazták. Emberünk kártérítési pert indított a bv-intézet ellen, mert a végrehajtási szabályokat megszegve a rá kimértnél szigorúbb feltételek között kellett megkezdenie a szabadságvesztését.

A bv-intézet egyértelműen megszegte a rá vonatkozó szabályokat, tehát csak akkor nem kell kártérítést fizetnie, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ők azt mondták, hogy jogszabály kötelezi őket, hogy átvegyék a rabokat, de a börtönök köztudomású túlzsúfoltsága miatt nem mindig tudják elhelyezni őket a megfelelő fokozaton. Vagyis az adott helyzetben általában elvárható módon cselekedtek, amikor ideiglenesen szigorúbb feltételekkel helyezték el a rabot, mert az alternatíva az lett volna, hogy elengedjék, amit nyilván nem tehettek.

A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy a nyilvánvaló jogsértés és a bekövetkezett nemvagyoni kár ellenére kimentheti-e magát a bvintézet a köztudomású túlzsúfoltságra hivatkozva. Ebben az a csavar, hogy a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A bíróság viszont azt kérte az intézettől, hogy bizonyítsa konkrétan, objektíve nem volt lehetséges a rabot fogház fokozaton elhelyezni. Vagyis a nyilvántartások alapján vezessék le, hogy az egész intézetben nem volt egyetlen árva fogház fokozatú hely se üresen aznap. Ugyanis az általános túlzsúfoltság még nem bizonyíték arra, hogy egy adott napon biztosan nem lehet valakit a megfelelő fokozaton elhelyezni.

Mivel a bv-intézet ezt nem tudta bebizonyítani, pusztán a túlzsúfoltság köztudomású voltára hivatkozott, ezért a bíróság kis összegű kártérítést ítélt meg a rabnak.