Kik vagyunk, hogy ítélkezzünk?

Vajon mi lehet az oka annak, hogy a katolikus írek véleménye két évtized alatt gyökeresen megváltozott? A választ keresve, lehet, hogy rá kell döbbennünk: a kérdésfeltevésben nem pontos a „katolikus írek” jelzős szerkezet. Hajlamosak vagyunk ugyanis egy-egy ország lakóit vallási szempontból aszerint besorolni, hogy történelmileg melyik egyházban, felekezetben kaptak keresztséget. Ez azonban ma már korántsem jelenti azt, hogy az életükre az egyház tanításai döntő befolyásúak. 

Írországban bizonyosan nem.
Már nem. 

Két évtized alatt a római katolikus egyház befolyása tovább gyengült. A szekularizáció, vagyis az elvilágiasodás – az egyház befolyásának fokozatos csökkenése – Nyugaton folytatja diadalútját. Ennek számos történelmi oka ismert, de nem tett jót a római katolikus egyház tekintélyének a sorozatban kitört gyermekmolesztálási botrány sem. Azt ugyan semmilyen felmérés nem igazolja, hogy a papok, szerzetesek között nagyobb volna a hajlam a pedofíliára, mint a társadalom bármely más tagjai között, ez esetek kipattanása mégis sokkolóan érintette az íreket. Miért? 

Talán a katolikus egyház nyilvánosság előli, bizonyos mértékig még mindig tapasztalható felesleges elzárkózása miatt. 

Az ír katolicizmus véleményformálása nagyrészt tehát a múlté, helyét átvették a politikusok, a művészek, a sztárok, vagyis olyan „megmondóemberek”, akik közül jó néhányan tették le voksukat a melegházasságok engedélyezése mellett. Az eredmény: 1,2 millión fölüli igen szavazat, ami a 60 százalékos részvétel mellett 62 százaléknyi többséget jelent. A szavazatok megoszlásának tanúsága szerint e tekintetben nincs különbség a városokban és falvakban élő írek véleménye között. Az azonos nemű párokat az ír alkotmány szerint immár ugyanazok a jogok illetik meg, mint egy férfi és egy nő házasságát. 

Az egyházat viszont továbbra sem kötelezi a törvény arra, hogy a férfi és férfi, valamint a nő és nő közötti frigyet megáldja. A Szentszék diplomáciájának vezetője, Pietro Parolin bíboros egyenesen az emberiség vereségének értékelte a népszavazás kimenetelét, amely azonban az egyházat nem a tanításai átgondolására készteti, hanem azok még erőteljesebb terjesztésére. Hasonlóan – legfeljebb diplomatikusabban – fogalmazott Dublin katolikus érseke is, Diarmuid Martin, aki szerint ha az eredmény a fiatalok véleménye, akkor hatalmas feladat előtt áll az egyház. Hogy mekkora lesz ennek a sikere, az a jövő titka, ám a vita a melegházasságról az ír szavazás eredményének ismeretében több európai országban ismét fellángolt. Németországban az ellenzék igyekszik a kérdést napirenden tartani, az írekhez hasonlóan katolikusnak mondott Ausztriában pedig szintén vitát generált a pártok között. 

Az egyház tehát a melegházasságok engedélyezése ellen foglal állást, ebben nincs semmi meglepő. Azt a kérdést azonban ritkán teszik fel: vajon miért? Vajon miért áll ki az egyház évezredek óta a hagyományos családmodell – egy férfi és egy nő házassága, illetve az abból született gyermek(ek) – mellett? Vajon miért emelte a házasságot a hét szentség egyikévé? 

Kétségtelen, hogy a házasság a társadalom legkisebb sejtje, amelynek gyengülése magának a társadalomnak az összetartó erejét is gyengíti. No de az ír népszavazás nem a házasság ellen szól, mondhatnánk, éppen ellenkezőleg: a kapcsolatok házasságban történő megerősítésének engedélyezése mellett. Csak éppen az azonos neműek kapcsolatának esetében. 

Valóban, ám a döntő különbség a kétféle házasság között az, hogy az azonos neműek között köttetettekből nem születhetnek gyermekek, vagyis azok élet továbbadására nem alkalmasak. Az életet pedig a római katolikus tanítás szintén szentnek tekinti, amelyet egyedül Isten adhat, befolyásolhat és vehet el. Ezért is ellenzi az egyház az abortuszt, a fogamzásgátlást – és a halálbüntetést. És ellenzi a gyermek fogantatását kizáró melegházasságot is. 

Ebben a kérdésben az egyház évezredes tanításában semmiféle változás nem érzékelhető. Ne tévesszenek meg senkit a mostani pápa, Ferenc kijelentései a melegekről  Egyetlenegyszer sem tett semmiféle engedményt a kapcsolatuk legalizálása – különösen nem a házasságuk – mellett. Ferenc maga a jelenség, a homoszexualitás létezése elől nem dugta homokba a fejét, s kezdett az egyházban soha korábban nem tapasztalt nyíltsággal beszélni róla. Az egyház első embereként sem tartja magát olyan bátornak, hogy a homoszexuális vonzódásúak felett pálcát törjön – akkor sem, ha ilyenek akár az egyház felszentelt papjai között is találhatók. A vonzódás – ami az ember akaratától bizonyos mértékig független – és a beteljesülés között azonban óriási a különbség! Ez utóbbival kapcsolatban a mostani pápa sem beszél másként, mint elődei – ha homoszexuálisokról van szó. Különösen nem a házasodásukat illetően. 

Ferenc ugyanis nem a kapcsolatuk legalizálásának fontolóra vételéről, hanem az emberszeretetéről tett bizonyságot két évvel ezelőtt a Brazíliából hazafelé tartó repülőn nyilatkozva: „Ha egy ember meleg, de keresi az Urat és jóakarattal van telve, ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette?”