Máris nagy a veszteség - Az utolsó órában indult a mozgalom

Ihletett környezetben, a város szélén lévő kálváriadomb stációi és a sok százéves kápolna ölelésében, egyhektárnyi területen alakították ki a régi gyümölcsfajták kertjét, követve ezzel a pórszombati erdész, Kovács Gyula példáját. Az országosan ismert örökségvédő több évtizedes mentőakciójával a Kárpát-medencéből mintegy 1600 gyümölcsfajtát gyűjtött össze tündérkertjében. Hogy elérkezett az utolsó óra, akkor jött rá, amikor a meglátogatott falvakban mindenhol körtepálinkával kínálták, de szinte az összeset más és más fajtából készítették. Csak körtéből vagy százfélével találkozott, és akadt olyan itóka is, amiből az utolsó kortyot hörpintette fel, mivel a maradék termőfa kipusztult. Az őrségi példát aztán többen is követték, például Viszákon Szarvas József színész.

Békés megyében is szép hagyománya van a gyümölcsnemesítésnek. Kunágota határában töltötte életének legeredményesebb évtizedét Bereczki Máté pomológus (gyümölcsfajta-kutató), 1848-as honvédtiszt. Gyulán a múlt század '90-es éveiben hasonló misszióba kezdett dr. Pocsay Gábor nyugalmazott főorvos, a Wenckheim Krisztina Közalapítvány elnöke, a Régi Gyümölcsfajták Baráti Körének egyik alapítója, aki Erdélyben is járt oltóvesszőket gyűjteni.

A tündérkert megvalósításából Pomázi Ferenc, Szűcs Gergely és Török Zsófia kertészmérnökök is kivették a részüket. Maguk is jól emlékeznek arra, hogy a családi kertekben régebben milyen sokféle őshonos gyümölcsfa létezett. Sajnos a kihalásuknak is szemtanúi voltak. Manapság pedig azt kell tapasztalniuk, hogy a piacokon, az üzletekben szinte csak külföldről importált gyümölcsök kaphatók. De nem szabad elfeledni, hogy a magyar kertkultúra mindig is híres volt, már a XII–XIII. században jegyezték például a Piros alma és a Sárkörte fajtát, a XX. századra pedig több mint hatezerféle gyümölcsöt termesztettek hazánkban.

– Hiú ábránd lenne azt hinni, hogy Magyarországot újból Európa gyümölcsöskertjévé varázsolhatjuk, de arra lehetőséget látunk, hogy ismét elterjedjenek a történelmi kertek – mondja Pomázi Ferenc, a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház főkertésze. – Persze nincs könnyű dolgunk, hiszen a parlagon álló földterületeken könnyebb birkát legeltetni, mint virágzó kertészetet kialakítani. Mi szívesen átadjuk a tapasztalatainkat, harmadik éve tartunk rendszeresen oltási bemutatókat, ezek nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is tetszenek – nem véletlenül fűztük velük szorosabbra a kapcsolatunkat: meghirdettük körükben a facsemeték örökbefogadását. Tavasztól őszig gondozhatják a kiválasztottjukat, akár mindennap betérhetnek a tündérkertbe. Középiskolások is jöhetnek, lehetőségük nyílik itt teljesíteni az előírt önkéntes munkát.

– Szeretnénk változatossá tenni az egysíkúvá vált hétköznapokat – veszi át a szót Szűcs Gergely kertészmérnök. – Ezt azzal is elérhetjük, ha visszatérünk nagyszüleink szokásaihoz, kiknek a kertjeiből ízletes gyümölcsök kerültek ki. Nekünk is büszkének kell lennünk azokra az őshonos fajtákra, melyek gyümölcsei minőséget képviselnek. Ültetvényünk jelenleg több mint kétszáz fajtából áll, de nem kizárt, hogy a tündérkert kialakításának végére elérjük majd a háromszázat. Nyolc-tíz év kell, mire termőre fordulnak. Távlati terveinkben szerepel pihenőpark és látogatóközpont létesítése is, ahová piknikezni járhatnak a gyulaiak, s ahol nemcsak szakmai tapasztalatainkat oszthatjuk meg, hanem a feldolgozással – gyümölcslé, befőtt, aszalvány – is foglalkozunk majd. Elképzeléseinket támogatja a helyi önkormányzat, tőlük kaptuk a területet és a kerítés kialakításához is adtak anyagi támogatást. Honlapunkon tanácsokat adunk a régi gyümölcsfajtákkal kapcsolatban, csereberélni is lehet. Szívesen vesszük, ha felhívják a figyelmünket kihaló értékeinkre. Mezőberényben így sikerült megmenteni egy száz évnél idősebb körtefát, Békésen pedig egy kétszáz esztendős almafát.