Mindent vert a jég

Letarolt napraforgó- és kukoricatáblák, agyoncsépelt gyümölcsösök és uborkaültetvények maradtak utánuk, de megsemmisültek a kiskertekben a zöldségágyások is, a földön heverő szamócáról nem is beszélve. Több mint húsz települést érintett a jéggel érkezett vihar, a károkat több százmillió forintra teszik a szakemberek. Csenger, Csengersima, Szamosbecs, Császló, Kisnamény, Gacsály, Zajta, Rozsály, Méhtelek, Garbolc, Kispalád, Botpalád, Túrricse, Tisztaberek, Sonkád, Kölcse, Milota, Tiszacsécse, Tiszakóród, Nagyhódos és Kishódos mélyebb fekvésű részein még másnap is seperni lehetett a jeget. Az edények 65–90 millimétert mértek, ami gyakorlatilag kéthavi csapadékmennyiségnek felel meg.

A vihar szokatlan mód keletről, Szatmárnémeti felől érkezett, ami a tapasztaltabb helybéliek szerint mindig nagyon rosszat jelent. A Nagyhódoson gazdálkodó és a szomszédos Kishódoson polgármesterkedő Krakkó Zsigmond is tudta, hogy baj lesz, de azon túl, hogy fedél alá bujtatta az autóját, nem tehetett semmit. A falu határában legelésző tizennyolc szarvasmarháját féltette a legjobban, hiszen arra már nem volt idő, hogy fedett helyre hajtsa őket. Szerencsére mind megúszta a vihart. Rosszabbul járt a szomszédos Kispalád csordája: úgy szétszórta a vihar, hogy órákba telt újra összeterelni.

– A napraforgó- és az uborkatermesztők jártak a legrosszabbul, hiszen az ő ültetvényeikben gyakorlatilag száz százalék a kár – mondja. – A kukorica talán még magához térhet, a kilyuggatott napraforgó viszont már nem hoz egészséges bugát. Az uborkát földig verte a jég, a termesztők kezdhetnek mindent elölről. Minket, állattenyésztőket pedig a Túr áradása is sújt majd, mert elönti az árteret, s összesározza a füvet, amit épp most kellene kaszálni.

A közeli Rozsályon 68 milliméter eső hullott, a vihar elvonulása után csaknem bokáig érő, borsónagyságú jég borította az utakat és a földeket. Sztojka Zoltán polgármester szerint a környéken minden szántóföldi növénykultúrát elvert a jég, de nem kímélte a vidék híres almáskertjeit sem. Ebben az évben a minőségi alma reménye elszállt, a termelők örülnek, ha majd léalmaként értékesíthetik a gyümölcsöt. A nagy bajban viszont rég nem látott összefogásnak tanúja a környék: a térség országgyűlési képviselőjének, Tilki Attilának köszönhetően és a kistérségi társulás koordinálásával a vihar sújtotta falvakat többek között palántával segíti a többi település.

A Rozsálytól jó harminc kilométerre lévő Sonkádon aki csak él és mozog, az uborkaföldeken dolgozik: húzgálják ki a rongyosra vert uborkatöveket. A kertekben jó héttel a jég után is áll a víz, ám a földet meg kell szabadítani a halálra sebzett növényektől, ha újra akarják kezdeni az uborkázást. Így tesznek Liszák Györgyék is, akik abban bíznak, hogy talán nem futottak még ki az időből. – A most elültetett palánták öt-hat hét múlva kezdik hozni az első termést – mondja Liszák Györgyné. – Reméljük, meleg éjszakák jönnek, s felgyorsul a palánta növekedése. De az ültetés előtt még rengeteg a tennivaló. Fertőtleníteni kell, majd kimosni a talajt, aztán újracsövezni a teljes területet, ami újabb félmillió forintos kiadást jelent. De talán még kihozzuk nullára az évet. Csak újabb csapás ne jöjjön…