Rácsos, mint a börtönablak

Ennek is vannak ám mélységei! A ’70-es években, amikor minden magyar rejtvényújság őse, a Füles fénykorát élte – és több mint 750 ezer(!) példányban jelent meg –, Rátonyi Róbert Izraelben járva furcsa rejtvényfejtői szokást talált. A tel-avivi hírlapárusok a magyaroknak csak úgy adták el a lapot, ha megígérték: ceruzával fejtik a rejtvényeket. Amikor elkészültek, visszaadták az újságot, az árusok meg kiradírozták a beírásokat, aztán újból eladták, majd újból visszavették, egészen addig, amíg át nem lyukadt a papír…

Ugyancsak a Fülesnek köszönhetően lett hivatalos ünnepük a rejtvényfejtőknek: az 1957-es megjelenés napját, azaz február 3-át nyilvánították a rejtvényfejtők napjává. És az idén újabb évfordulóhoz érkeztünk: éppen 90 évvel ezelőtt jelent meg először magyar keresztrejtvény a Ma este című lapban. Szerzője Kristóf Károly, akit e sorok írójának még volt szerencséje személyesen is ismerni. Jómagam ifjú slapajként kerültem az Esti Hírlap szerkesztőségébe, ahol ő már, bőven a hatvan felett, a szakma doyenjének számított.

A kultúrrovatba hordta fáradhatatlanul a zenei híreket, információkat, pletykákat, nem véletlenül: harmatos ifjúságában az Operaház énekkarában ismerkedett a kottával, nem mellesleg Bilicsi Tivadar társaságában. Aztán mindenfélét írt, újságot például az Est lapoknál, de a kor divatjának megfelelően dadaista költőnek sem volt utolsó. Operákat fordított, daljátékokat, bohózatokat, slágereket gyártott; egy operettjét Párizsban is játszották. Ha jól tudom, életében egyetlenegyszer készített keresztrejtvényt, amivel ő azonnal hungarikummá vált. Az esetről így mesélt: „Szorgalmasan böngésztem a szerkesztőségbe érkező külföldi lapokat, amelyekben egyre több kockás ábra jelent meg, amiket a szerkesztők Cross-Word- Puzzle-nek hívtak. Magyarul ez keresztszó- rejtvényt jelent, ebből lett a keresztrejtvény.

Az elsőt az 1925. január 22-i számba készítettem el, az ábra 10 × 10-es volt. Ugyan kicsit hibásan jelent meg, de azért meg lehetett fejteni.” A helyes megfejtők között az akkoriban divatos madzsong játékot sorsolták ki. (A madzsong ősi kínai játék, amely 144 kőből áll. Rokona a röminek, de nem kártyalapokkal, hanem kövekkel játsszák.)

Az új fejtörő néhány hét múlva népszerű
lett, sikerére jellemző, hogy a kiadók
egymást túllicitálva próbáltak minél több
olvasót ezzel meghódítani. A Pesti Napló
egyik keresztrejtvény-pályázatán például
a fődíj egy körúti bérház volt!

Hogy mikori a keresztrejtvény? Egyesek például valami ilyesmit véltek találni a pompeji ásatások során előkerült egyik oszlopon. A modern keresztrejtvény megszülését viszont három ország: Anglia, az Egyesült Államok és a Dél-afrikai Köztársaság vallja magáénak. A legérdekesebb történet kétségkívül ez utóbbiaké. E szerint egy Victor Orville nevű angol autóbalesetet okozott – meghalt a mellette ülő felesége –, ezért három évre börtönbe csukták Fokvárosban. A cellája falára az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény kockás ábrát rajzolt, ami felkeltette Orville érdeklődését, és saját maga szórakoztatására kezdett szavakat írni a kockákba. A börtönorvos tanácsára aztán elküldte az ábrát az egyik fokvárosi lap főszerkesztőjének, aki fantáziát látva ebben, közzétette lapjában.

A fejtörő óriási sikert aratott, Orville egymás után kapta az újságoktól a megrendeléseket, így hatalmas vagyont összeszedve szabadult a börtönből.

De hagyjuk a múltat, nézzünk körül a jelen rejtvényes világában! Kísérőnknek azt az István Györgyöt kértük fel, aki fiatal kora (42) ellenére a Rejtvényfejtők Országos Egyesületének alapító elnöke, csapatban és egyéniben többszörös országos bajnok, világbajnoki második helyezett.

– Mindenről a Dörmögő Dömötör tehet! Mesék, versek, mondókák, fejtörők – ezeken nevelkedtem. Aztán a középiskolában még jobban rákaptam a dologra. Másodikban, az egyik nagyszünetben kiderült, hogy a hasonlóan rejtvényőrült osztálytársamnak, egy bizonyos Barna Viktornak sem sikerült megfejtenie a Kemény dió rejtvényújság pályázatát. Délután mindketten berohantunk a könyvtárba, végül sikerült kitölteni az ábrákat, be is küldtük, de nem nyertünk. Megjegyzem, azóta sem. Sohasem. Mivel csak ritkán jelent meg ilyen komoly rejtvény, Viktorral kitaláltuk, hogy akkor csinálunk egymásnak. Öt forint volt a díj. Mindez Miskolcon történt, ahol működött egy rejtvényfejtő klub, aminek bekerültünk az első csapatába; az országos bajnokságot 15 éve mi nyerjük.

– Ezek szerint mindent tud?

– Ugyan! Bár az IQ-mat 154 fölött mérték, nem vagyok polihisztor. Viszont van az „aha-élmény”: ahogy jönnek a betűk, kiderül, hiszen ezt tudtam! Sőt azt is, amit pedig nem is tudtam. Ilyen például a most népszerű Higgs-bozon, aminek létezését ugyan már a ’60-as évek elején megjósolta Peter Higgs angol fizikus, de csak 2012-ben sikerült kimutatni az „isteni részecskét”. Vagy ugye sokan ismerik Kern remek dalát, a Hé ’67-et. Ezért fel lehet adni akár azt a sort is, hogy „kettős gyilkosság a Vigyázó Ferenc utcában!”, mert ha nem is tudja, majd eszébe jut az alakuló sorokból. De például azt ma már nem lehet feladni, hogy „dinnyén vágják”, mert az egykor volt lékelés legalább húsz éve tilos, így elfelejtették az emberek. Tehát a lék szóra manapság úgy kérdezünk rá, hogy „jégen vágják”…

– Ami azt illeti, nekem is feladott egy számomra megfejthetetlen rejtvényt, amikor kiderült, hogy gyerekkora óta szenvedélye a menetrend, mi több, ez a foglalkozása is: menetrendkészítő. Mondja, mi a fene lehet vonzó abban, hogy személyvonat indul Püspökladányból Biharkeresztesre 13.10-kor?

– Hol is kezdjem? Talán a papámnál. Ő gépkocsivezető volt, s már óvodás koromban elvitt magával utazgatni. Bejött a kiscsoportba, kikért, és indultunk világgá… Aztán, amikor középiskolásként már versenyekre jártam, még többet utaztam, nézegettem a menetrendeket. Az is tetszett, hogy a buszvezetők előtt ott lógott a napi járataik indulási-érkezési ideje. Nyolcadikosként egyik nap beszemtelenkedtem a Miskolci Közlekedési Vállalathoz, mit mondjak, szerelem az első látásra! Péntek volt, és délután négy, mindenki készülődött már hazafelé, csak én nem. A középiskolában a rejtvény és a menetrend már kitöltötte az életem, harmadikként kapcsolódott mindkettőhöz a matek, ami mindkettőhöz szükséges. A menetrendet, gondolom, nem is kell magyaráznom, miért, de a rejtvény is egyenlő a matematikával. A mátrix, a gráfelmélet világa ez…

– Talán beszéljünk másról… Szóval miért nem mindegy, hogy az a busz pontosan 7-kor vagy 7.05-kor indul?

– Mert például a Miskolc–Ómassa közötti buszjárat indulásán elég volt néhány percet változtatni, hogy hazaérjen az éjszakai műszak, és a gyerekek ne a hajnali 5.55-ös busszal menjenek az iskolába. A jó menetrend segít az emberek életén, mi látjuk a csatlakozásokat, s látjuk azt is, hogy hiába rohan az a szerencsétlen utas a vasútról leugorva a távolsági buszhoz, az már két perce elment. Ilyenkor próbálunk változtatni, aminek persze újabb és újabb következményei lesznek a hálózaton.

– Mikor van kész egy menetrend?

– Soha, mindig lehet finomítani. Most például az éjszakai buszokkal foglalkozom, ez nagyjából 40 járatot jelent Budapesten. Felszállok a járatokra, és figyelek. Látom, hogy hol és mikor tudnak hazaindulni az éjszakai bulizók, hol és mikor szállhatnak fel a hajnali műszakba indulók. Ennek a módosítása olyan, mint egy feszes pókháló: húzzuk, feszegetjük, s vigyázunk, hogy ne szakadjon el.

– És fejt még rejtvényt?

– Ma már kevesebb időm jut erre. De ahogy indulsz reggel dolgozni, s a fejedben megtervezed, felépíted a napodat, az már maga egy rejtvény megoldása, nem?