A győztesek kicsit talán őrültek

De a férfiak sem adták alább: a fináléban az olimpiai bajnok horvátok legyőzésével lettek elsők a vízilabda világliga döntőjében, s ezzel a sikerrel kvótát szereztek a jövő esztendei riói olimpiára. Szó, ami szó, nem rossz mostanában szerb szurkolónak lenni. Amikor a kosaras hölgyek a budapesti döntőben 76- 68-ra legyőzték a franciákat, a vesztes Céline Dumerc azt találta mondani: „A győztesek kicsit talán őrültek” – nos, nem járt messze az igazságtól. A szerbekben lángoló szent megszállottság kell ahhoz, hogy futballban a 91. percben fordítsák meg a meccset U20-as válogatottunk ellen; kosárlabdában a 20. perc után 32-25-re vezető franciák fölé kerekedjenek; s a medencében a horvátok ellen is „természetesen” hátrányból nyerjenek döntőt.

Ezeken a versenyeken, melyek a szerbek diadalmenetét hozták, a mieink is ott voltak, de túl sok emlékezetes momentumot nem jegyezhettünk fel szereplésükről. Kosárlabdázóink – Romániával közösen – a rendező jogán jutottak el a döntőig, ahol a csoportmérkőzések során Sopronban egyetlen győzelemmel az utolsó helyen végeztek, s így nem jutottak tovább.

Vízilabdázóink sem éppen világbajnokhoz méltóan teljesítettek az olaszországi Bergamóban. Meglehetősen kaotikus csatározások során a hatodik hely lett a miénk, ami kissé szokatlan a póló honi hívei számára. Akadtak kiugróan jó meccseink és szánalmas vergődéseink. Alighanem a leglátványosabb összecsapáson vertük 16-3 arányban Brazíliát – akik korábban 17-10-re bántak el Horvátországgal. Igen, az olimpiai bajnokkal! De mit szóljunk a mieinknek az ausztráloktól elszenvedett 6-9-es verségéhez, miközben ők egy góllal alulmaradtak a brazilokkal szemben? Jó, megvertük Olaszországot 10-5-re, de a hatodik helyezés akkor is azt jelenti, hogy ez a csapat még nincs készen. Szerencsére, a világbajnokságig van még annyi időnk, hogy a brazilok elleni formát állandósítsuk.

*

Retro érzések kavarogtak bennem az azerbajdzsáni Bakuban rendezett I. Európai Játékok során. Régi világifjúsági találkozók, egyszer volt szpartakiádok emlékképei villantak fel – az emberi teljesítőképesség határait feszegető versenyek helyett.

Kétségtelenül hasznos, hogy olyan sportágak kerülhettek reflektorfénybe, melyek eddig nem álltak a népszerűségi listák élén, mint például a BMX kerékpározás, a tollaslabda, a strandfoci, vagy a számunkra csapataranyérmet hozó aerobik. Viszont számomra nincs igazi világverseny Hosszú Katinka, Usain Bolt vagy Berki Krisztián nélkül. És egyáltalán: olyan nagy (és gazdag) ez a földgolyó, hogy a négyévenként sorra kerülő olimpia mellett a holtidőkben kontinensolimpiákat rendezzen kimondhatatlanul nagy összegért?

E kérdést a jövő dönti el, most nézzük a jelent: a már lezajlott első – így történelmi – Európai Játékokon (szokásukhoz híven) taroltak kajak-kenusaink, leginkább nekik köszönhető, hogy nyolc arany-, négy ezüst- és nyolc bronzéremmel a 11. helyen végeztünk a nemzetek rangsorában. Oroszország 79 aranya és Azerbajdzsán 21 elsősége valami olyasmit sugall, hogy a sportban kelet felé billeg a mérleg nyelve. Hogy lesz-e folytatás, majd elválik. Míg Brazíliában sok ezer szegénysorban élő ment az utcára a sportra költött rengeteg pénz miatt, addig Alyev azeri elnöknek nem kellett tüntetőkkel szembenéznie. Nos, az „első” EJ után írjunk három pontot…