Az asztrológia tudomány? Szemfényvesztés? Döntsön a vízipisztolypárbaj!

– Igazán különleges a keresztneve. Honnan kapta?

– Apukám még gyerekkorában olvasta egy kalendáriumban, és elhatározta, ha egyszer lánya lesz, így fogják hívni. Így is lett. Latin eredetű név, a jelentése: élő, eleven.

– Illik önre?

– De még mennyire! Amióta csak az eszemet tudom, a világon minden érdekelt – talán csak a bélyeggyűjtés, a foci és a sakk lóg ki a sorból. Mindig imádtam olvasni. Kiskoromban tudós akartam lenni – vagy biológus, vagy egyiptológus, vagy csillagász…

– Melyiknél kötött ki?

– Végül egyiknél sem. A pécsi egyetem angol–német szakán szereztem bölcsészi és tanári diplomát – de az egyetem alatt, csak úgy, hobbiból, bejártam történelem-, biológia-, egyiptológia- meg csillagászat-előadásokra is. És elkezdtem hollandul tanulni. A három „főnyelvemen” kívül elboldogulok még franciául és spanyolul. Fordítóként dolgozom. Szívem csücske a könyvfordítás, ami nálam afféle úri hóbort: anyagilag nem éppen kifizetődő, hogy aprólékos, utánanézős fajta vagyok, aki emiatt sokáig ül a szövegen, és ráadásul élvezi, hogy a fordítás által rengeteg mindenhez érthet – egy kicsit.

– Mikor derült ki, hogy különlegesen intelligens?

– Mindig is szerettem a logikai feladványokat, gyerekként kitöltöttem az IPM magazinban a felnőtteknek szóló teszteket is, de akkoriban még nem foglalkoztam különösebben az észbeli képességeimmel. Aztán később érdekelni kezdett, vajon „mennyit érek”, úgyhogy egyetemistaként, 1993-ban Pécsen elmentem az abban az évben frissiben megalakult Mensa HungarIQa által szervezett hivatalos IQ-tesztírásra.
(IQ: intelligence quotient, magyarul intelligenciahányados – a szerk.)

– Mennyi az ön IQ-ja?

– Maradjunk annyiban, hogy az enyém a legjobb egy százalékban van.

– Számokban ez mit jelent?

– A Mensa egy 1946-ban alakult nemzetközi szervezet, amely a világon élő legintelligensebb két százalékot keresi és várja tagjai sorába. Az kerülhet be, aki a hivatalos teszten elér egy bizonyos eredményt. Ez – attól függően, hogy milyen teszten, melyik skálán nézzük – 130, illetve 148 feletti IQ-pontszámot jelent, miközben az átlagos érték 100.

– Életünk során hogyan alakul az intelligenciahányadosunk?

– Az intelligenciaszintünk az egyik legállandóbb tulajdonságunk: 17-18 éves korunkra alakul ki – ezért korábban nem is érdemes feltétlenül méricskélni –, és egész életünkben nagyjából változatlan marad. Igaz, az idős kor szinte mindenkinél együtt jár valamilyen mértékű szellemi hanyatlással, de megfigyelték, hogy a nagyon magas intelligenciájú embereknél ez a lejtő sokkal laposabb, kisebb mértékben „hülyülnek el”.

– Az intelligencia tehát nem vész el. De honnan ered? Örökölt tulajdonság, vagy az ösztönző környezet teszi?

– Olyan, mintha azt kérdezné, hogy egy téglalap területét inkább az A vagy inkább a B oldal hossza határozza-e meg. Nagyon leegyszerűsítve: részben az örökölt gének, részben a gyerekkori ösztönző környezet határozza meg az IQ-szintünket. Szoktuk mondani: első körben érdemes jól megválogatni a szüleinket – mégsem törvényszerű, hogy két akadémikus gyereke Mensa-tag lesz. És az is igaz, hogy a rossz körülmények között felnövő gyerek rendkívüli IQ-ja nem fog visszafejlődni pusztán amiatt, mert a szülei nem tudják tehetséggondozó szakkörökre hordani.

– Mi a helyzet a férfiak-nők intelligenciaszintjével?

– A két nem intelligenciaeloszlását mutató haranggörbe csupán nüansznyi eltérést mutat. A nők között több az átlagos, míg a férfiak közül többen esnek a szélsőségek felé: több a szuperintelligens, és több a nagyon alacsony intelligenciájú.

– A köznyelvben az intelligens, okos, művelt, diplomás jelzőket – tévesen – felcserélhető fogalmakként használjuk. Mégis, mi az az intelligencia?

– Számtalan tudományos definíciója létezik, de eddig senki nem rukkolt elő a tuti meghatározással. Könnyebb onnan „megfogni”, hogy az intelligens ember jó kognitív képességekkel bír, azaz gyors, rugalmas, egyedi, eredeti a gondolkodása. Éhezik az információra, többet olvas, lát, hall, könnyen megjegyzi és hatékonyan tudja használni az ismereteit, jó problémamegoldó; szomjazik a tudásra, nagy valószínűséggel tovább tanul, halmozza a szakmákat és a hobbikat – vagyis az intelligens ember nagyobb eséllyel lesz diplomás és művelt is. Fordítva viszont nem igaz: hiába tesz szert valaki sok tanulás révén nagy lexikális tudásra, ezáltal még nem válik intelligenssé, ha ez a képesség nincs a génjeibe kódolva.

– Ha valaki mondjuk az interneten elérhető IQ-tesztekkel trenírozza magát, hangyaszorgalommal „behozhatja” mások genetikai előnyét?

– Rossz hírem van: az IQ érdemben nem fejleszthető. Persze tesztrutint lehet szerezni agytornával, logikai feladatok megoldásával, és az sem mindegy, hogy kipihenten vagy kimerülten írjuk a tesztet – de mindezektől az „apróságoktól” a hivatalosan mért intelligenciahányados nem változik. Megjegyzem: az intelligencia egyik fokmérője, hogy valaki nem töltöget a neten kétes eredetű és változó színvonalú „ingyen IQ-teszteket”, amiknek az eredményéért a végén mégiscsak pénzt kellene átutalni… Hivatalos IQ-tesztekből azért nincs sok, mert az elkészítésük nagyon drága és időigényes, éppen ezért a Mensa HungarIQa nagy büszkesége a tavaly debütáló adaptív IQ-teszt. A www.mensa.hu honlapon elérhető, ingyenesen kitölthető próbatesztet dr. Kovács Kristóf felügyelő pszichológus szakmai vezetésével és az OTP Fáy András Alapítvánnyal együttműködésben állították össze a Mensa tagjai. Ennek az a sajátossága, hogy mindig az előző kérdés megoldása alapján dobja fel a következő kérdést, tehát nem állandó a feladatsor. Aki jól teljesít, eljöhet az egyesületünk ellenőrzött körülmények között zajló felvételi tesztjére; a fővárosban havonta, vidéken, egy-egy nagyobb városban félévente tartunk tesztírásokat. Az eredményről csakis a jelentkező kap értesítést; mi csupán akkor gratulálhatunk, ha az illető bekopog a Mensa ajtaján azzal, hogy csatlakozni szeretne a kiváltságos kétszázalékosok klubjához.

– Csupa csudabogárhoz?!

– A legszínesebb szürkeállományhoz! Legtöbben a számítógépes szakemberek, mérnökök, közgazdászok, tanárok közül kerülnek ki, de van köztünk szobafestő és pilóta, patkolókovács és pornósztár, becsüs és masiniszta is. A Mensában az a normális, ami másutt nem normális; itt emiatt senki se lóg ki a sorból. Különböző, ám hasonszőrű emberek gyülekezete a miénk, akik például folyton hadarnak, mert sok mindent akarnak továbbadni egyszerre, mégsem kell végigmondaniuk a gondolatot, mert a többiek már a felénél értik. Akiket közösséggé kovácsolnak a közös programok, előadások, kirándulások, társasjátékestek. Akik igyekeznek népszerűsíteni az intelligenciát mint értéket, és azt az emberiség javára fordítani. Sokaknak afféle „hű, végre hazaértem” érzés a Mensa-tagság. Én viszont szerencsés vagyok, mert a családban tudósok vettek körül: anyukám antropológus, apukám fizikus, a nevelőapám régész, ezért nekem belépéskor kevésbé volt újszerű élmény ez a közeg, mint másoknak. Több mint húsz év alatt rengeteg ismerőst, barátot szereztem a Mensában, sőt férjet is itt találtam. A Mensa egyenlő tagok kerekasztal-társaságaként működik, nem kötelezi el magát egyetlen ideológia, filozófia, vallás vagy politikai erő mellett sem, és nem erőltet közös véleményt a tagjaira.

– Ezek szerint a tízmilliós Magyarországon élő kétszázaléknyi magas intelligenciájú ember, vagyis 200 ezer honfitársunk elméletileg rendelkezik vitakultúrával, elfogadja, hogy a másik másként gondolkodik…

– Én csak a Mensa-tagok gondolkodásáért „vállalhatok felelősséget”, július elsejétől a nemzetközi szervezet elnökeként világszerte 130 ezerért... Egyébként tudomásunk szerint a Mensa HungarIQa az egyetlen olyan szervezet a Földön, amely alapszabályában rögzíti a vízipisztolypárbajt mint a vitás kérdések elrendezésének egyik lehetséges módját. Az egyik táborunkban például ezen a racionális úton került pont azon vita végére, hogy tudomány-e az asztrológia vagy szemfényvesztés.