Esztelen sport-költekezés, populistáknak bedőlő választók - egy katasztrófa természetrajza

Többször felmerült, hogy miért kellett a görögöknek a közös pénz, s egyáltalán az országnak hogyan sikerült kimunkálnia az eurózónába lépéshez szükséges számokat. Évekkel később kormányszintről érkezett a hivatalos beismerés: meghamisították a 2002-es bevezetés feltételéül szabott adatokat. Az eurózóna létrehozásakor az európai jegybanki szakembereknek kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy a görög adatsorok mögé nézzenek. Hiába gondolták a görög polgárok, hogy mindörökre vége az addigi instabil drachma korszakának: az euró bevezetése nem adott gyógyírt versenyképességi hátrányukra, sőt – az intézményrendszer sajátosságai miatt – még súlyosabbá tette a gondokat.

A másik állandóan ismétlődő kérdés: miért kellett 2004-ben egy drága olimpia a tízmillió lakosú országnak? A végső számla – vajon miért? – az eredeti terv duplájára, 11 milliárd dollárra rúgott. A végeredmény pedig jól példázza az átgondolatlan sportpolitikai fejlesztések következményeit: kihasználatlan létesítmények, gazzal benőtt, elhanyagolt, omladozó komplexumok. Az olimpia megrendezése még a gazdasági nagyhatalmak számára is kihívás, miközben a megtérülés reménye legalábbis kétséges. A görögök adóssága már a mostani válság előtt kétségbeejtő méreteket öltött, de a zuhanó gazdasági teljesítmény és az egekbe szökő kamatok alapjaiban rázták meg az országot.

A görög politikusok belátták, hogy vége a szemfényvesztésnek: eljött az igazmondás pillanata. A választások előtt felcsendült az igény: Adósságelengedés! Kérjük, mindenki legyen velünk belátó és nagyvonalú. S lám: hosszas huzavona és világszintű egyeztetés után a magánhitelezőknél lévő 200 milliárd eurónyi görög államadósságból 107 milliárdot elengedtek. Ehhez még számoljuk hozzá az országnak adott 130 milliárd eurónyi uniósvalutaalapos mentőcsomagot. A görögök átmenetileg fellélegezhettek, de a helyzetük továbbra sem tűnt reménytelinek: az adósságuk (250 milliárd euró) még mindig több volt, mint az ország GDP-jének 160%-a. Aztán kétszeri kamatcsökkentés formájában újabb kedvezményt sikerült kicsikarniuk. Így az újabb segélycsomaggal együtt a futamidő-hosszabbítással és a kamatcsökkentéssel megspórolt törlesztés plusz 100 milliárd eurós kedvezményt jelent.

A finanszírozó államoknak itt kezdett betelni a pohár. Ahogyan Európa az elmúlt évek során igyekezett a görögök fejével gondolkodni, úgy nekik sem ártana olykor a hitelezők helyzetébe beleképzelni magukat. Hányszor kell még adósságot elengedni? Miközben az unió a tagjaitól elvárja a költségvetési fegyelmet, a görögök miért nem kívánják ugyanezt betartani? Ottléte során hányszor kapott számlát a turista a görög kereskedőktől? Tény, hogy nem a mostani görög kormány halmozta föl az elmúlt évtizedek adósságait, de a populista választási ígéretek veszélyes játszmába sodorták a vezetőket.

Bár az ország lakossága egyre inkább hajlik a megegyezésre, a kormány számára komoly veszteséggel járna választási ígéreteinek be nem tartása. A görögök többsége csupán normális életre vágyik, de mert otthon erre nem látnak reményt, fiatalok százezrei költöznek nyugatra. Minél távolabb a politikától…

Szerzőnk, Veseta Nándor a GeoPro munkatársa
www.geopro.hu
Telefon: 06 1 489 8800
E-mail: [email protected]