Jogi esetek: Könnyelmű felszámoló

A vállalkozás időközben csődbe ment, a felszámoló nekilátott a vagyon értékesítésének. Ő úgy látta, hogy a félkész vendégház értéke a bontott építőanyag értékével egyenlő, mínusz a bontási költségek – vagyis alig ér ötmillió forintot. A felszámoló pályázaton meghirdette az ingatlant, és eladta ötmillió forintért egy szerencsés illetőnek, aki azzal a lendülettel továbbadta az államnak harminchét és fél millió forintért, így könnyen-gyorsan keresett több tízmillió forintot.

Ez a manőver viszont enyhén szólva is felbosszantotta a bankot, amely csak a hitel töredékét kapta vissza, hiszen a felszámoló csupán ötmillió forintot kasszírozott a cég legnagyobb vagyonáért, miközben az állam hat és félszer ennyit adott volna érte. Ezért a bank beperelte a felszámolót, hogy nem járt el a megfelelő gondossággal, amikor értékesítette az ingatlant, hiszen csak ötmilliót kapott érte, miközben kártalanítással 37,5 milliót is bezsebelhetett volna.

A felszámoló azzal védekezett, hogy a csődtörvény szerint ő pályázat vagy árverés útján értékesítheti az ingatlant, vagyis kisajátítással nem. Ezért a rá vonatkozó szabályok szerint járt el, hozzátéve, hogy nem is tudott a kisajátítási eljárásról, mert arról hivatalos értesítést nem kapott.

A bíróság viszont kimondta, hogy a felszámolónak – amennyiben tudott az épülő árvízi tározóról – jogászként tudnia kellett a kisajátításról is. S ha kisajátításra nem is adhatta oda az államnak, az ingatlan árát ahhoz képest kellett volna megszabnia a pályázaton, hogy az állam mennyit kínált érte. Másrészt a pályázatba bele kellett volna írnia, hogy ezért a romért az állam bármikor ad harminchét és fél millió forintot. Vagyis a felszámoló valóban nem a megfelelő gondossággal járt el, ezért a két ár különbözetét meg kellett térítenie a banknak.