Jogi esetek: Perben a bírósággal

Erre a kiültetésre a már említett tizenötöd rendű vádlott nagyon rosszul reagált, mert büntetésként értelmezte, ugyanakkor mivel ő volt a legaktívabb a vádlottak közül, rendszeresen került ebbe a helyzetbe. Azt is sérelmezte, hogy a bíró – szerinte – személyeskedő megjegyzéseket tett, amivel megsértette a becsületét. Például, amikor az egyik vádlott megkérdezte, hogy mikor végeznek, a bíró azt mondta, hogy az nem tőle függ, hanem a tizenötöd rendű vádlottól. Azt is mondta hősünknek, hogy átadja neki a tárgyalás vezetését, vezesse le ő az iratismertetést.

A tizenötödrendű vádlott ezért a személyiségi jogainak megsértése miatt pert indított az eljáró bíróval szemben. Úgy vélte, az egyenlő bánásmódhoz való joga sérült, amikor a többi vádlotthoz képest külön, előre ültette a bíró, másrészt megsértette a becsületét és a jó hírnevét, amikor a már idézett megjegyzéseket tette. A vádlott egyrészt bocsánatkérést követelt, másrészt nem vagyoni kártérítést, mert a bíró miatt pszichológiai problémái keletkeztek.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hol a határ a hatékony tárgyalásvezetés és a vádlottak/felek indokolatlan megalázása között. Azt viszonylag könnyű volt eldönteni, hogy az egyenlő bánásmód követelménye sérült-e: mivel a bíró másokat is előre ültetett, ezért nem lehet azt mondani, hogy emberünket másképp kezelte volna. A sérelmezett megjegyzések közül az első a bíróság szerint tényszerű volt, hiszen az adott tárgyalási nap valóban a tizenötöd rendű vádlott védekezése miatt nyúlt hosszúra. A második megjegyzés sem tartalmazott becsületsértő, lealacsonyító tényállítást vagy véleményt, ami a becsületsértés, jóhírnévsértés feltétele, tehát a tárgyalás okszerű vezetésébe a jogerőssé vált ítélet szerint ez is belefért. Így a tizenötöd rendű vádlottnak a bíróság ellen indított kártérítési keresetét elutasították.