Ne farigcsáld, nyomtasd! - Már a stukkerkalózok is rákaptak

A Varinex Zrt. zuglói műhelyében a fotósunk tétován keresi, mivel szemléltethetné a háromdimenziós nyomtatás kézzel fogható eredményét. Hamarosan rábukkan: koponyát emel le a polcról.

– Tudja, hogy Szent László ereklyéjével egyensúlyoz éppen? – kérdezi mosolyogva Falk György, a cég igazgatója, mire kollégám kíváncsisága rögvest tisztelettel párosul. De hogyan kerülhetett e féltett kincs a vállalkozás polcára? Nos, az eredeti háborítatlanul pihen győri ezüsthermájában, az itteni a nyomtatott mása. A püspökség pár éve hozzájárult, hogy egy orvoscsoport megvizsgálja: CT-felvételek is készültek, s a számítógépes modellből kinyomtathatóvá vált a koponya.

A kellemesen klimatizált helyiségben halkan zümmögve dolgozik a gép. Nem nagyobb, mint a hűtőszekrény a konyhában vagy mint a nyomtató az irodában. A masinába kukkantva mindössze annyit látunk, hogy egy hosszú kar finom fehér port simogat balról jobbra, majd vissza, lassú ütemben, sorról sorra építgetve a számítógép diktálta háromdimenziós formát. Most gépalkatrész születik, hogy pontosan mi, azt Falk úr nem árulhatja el, nehogy ipari titkot sértsen. Mert a Varinex számos világcég számára készít a fejlesztéseikhez használatos prototípusokat.

A 3D nyomtatás során a számítógép beolvassa a megtervezett modell adatait, majd a hajszálnál is vékonyabb rétegeket képez a fehér, a lézer hőhatására megszilárduló porból. – Többféle eljárás ismeretes, mi alapvetően műgyantából, poliamidból dolgozunk – mondja az igazgató. – Az ehhez kevert üvegpor remekül erősíti az anyagot, az alumíniumportól kicsit jobb lesz a hővezetése, a szénporok pedig az üvegnél is nagyobb szilárdságot eredményeznek. Rozsdamentes acél- és titánporral szerszám vagy akár az emberi csont pótlására alkalmas implantátum váza is elkészíthető.

Kezdem kapisgálni, miért hevernek a cégvezető asztalán emberi lábszárcsontok: a 3D technikát már az orvostudomány is felfedezte. – A csontdaganatokból a beteg részt kioperálják. Kérdés, hogy mit tegyenek a helyébe. A koponyában lévő csontokban erek futnak, így gondoskodni kell róla, hogy a beépített csontszövetnek megmaradjon a vérellátása, ne haljon el – magyarázza Falk György. – E célra a lábszárcsontból kimetszenek egy darabkát a hozzá tartozó véredényekkel együtt, majd mikrosebészeti módszerekkel beültetik a páciens koponyájába. A műtét előtt megkapjuk a CT-felvételeket, átszerkesztjük 3D-s modellé, s onnan kezdve kinyomtatható a koponya, miként a beteg lábszárcsontja is. Az orvosok a beavatkozás előtt elkészíthetik a méretpontos csontpótlékot.

E módszerrel a roppant bonyolult,
általában 8-10 órás idegsebészeti
műtét 40 perc alatt elvégezhető,
s a beteg felépülési ideje is jócskán
lerövidül. A Debreceni Orvostudományi
Egyetemen ma már napi
gyakorlat, hogy a betört koponyájú
sérültek koponyaprotéziseinek mintáit
kinyomtatják, s annak alapján
készítik el a titán- vagy csontcement
implantátumot.

Ez idáig rendben volna, de miért akar valaki autóalkatrészt vagy csavarkulcsot nyomtatni? – Milliókat lehet spórolni, ha egy-egy eszköz, alkatrész prototípusát szerszám nélkül, műgyantából állítják elő. Nem kell méregdrága gyártósort kiépíteni, az esetleges illeszkedési hibák olcsón kijavíthatók – ad választ a cégvezető. – Az ipari printerekkel a modell kinyomtatása csupán néhány órát, bonyolultabb vagy nagyobb méretű test esetén pár napot vesz igénybe. Egyelőre csak fél méternél kisebb tárgyak nyomtathatók, de várhatóan hamarosan piacra kerülnek a nagyobbakat előállító gépek is.

Csupán fantázia kérdése, ki mire használja e technológiát. Egy magyar cég például beültethető emberi szerveket és szöveteket próbál nyomtatni. Marhahúst már sikerült nekik, állítólag meg is kóstolták… Azért a hentesnél belátható időn belül még ne keresse senki: egy szelet nagyjából 300 ezer dollárt kóstál. Ugyanez a vállalkozás bionyomtatással már májszövetet is képes építeni, aminek a gyógyszergyárak látják hasznát: nem emberi májon kell egyes gyógyszerhatásokat kikísérletezniük.

Ma már otthon is megpróbálkozhatunk a 3D nyomtatással: ezek a gépek elérhetők, sőt megfizethetők. Míg a szobrász a kőtömbről vésővel és kalapáccsal leszedi a felesleget, a 3D nyomtatás felépíti a kívánt tárgyat, olyasmit is, amit „lefaragással” nem lehet előállítani, mert a véső vagy a maró nem fér be mindenhová.

– Az interneten böngészve találunk szabadon letölthető tervrajzokat és modelleket. A házi nyomtatók persze nem tudnak annyit, mint az ipari gépek, de csuda dolgokat találhat ki, akinek elszabadul a fantáziája – biztat a szakértő. – Sosem jutott volna eszembe, hogy esküvői pártát nyomtassak. A ruhatervező iparművész hozzáillesztette a fátylat, megbolondította pár Swarowski kristállyal, s máris elkészült az egyedi fejdísz. Az otthoni nyomtatók elsősorban az ifjaknak valók, mert konstruktív gondolkodásra serkentenek, megtanítják, mit jelent valamit megteremteni.

A technológiának megszülettek már a vadhajtásai is: egy amerikai ügyvéd a nyomtatott pisztolyával feljutott a repülőgépre, mivel a fémdetektorok nem mutatták ki a műanyagot. Azóta sokan akarnak fegyvert nyomtatni. Megkönnyíti a dolgukat, hogy számos pisztoly tervrajza fellelhető az interneten. Próbaképpen a rendőrök is kinyomtattak egyet, satuba fogták és elsütötték: a fegyver szanaszét szakadt. Némi vigasz az óvatlan 3D-s stukkerkalózoknak: ha a markukban robbanna a pisztoly, nyomtathatnak már maguknak másik kezet…