Nem segít az ima sem - Tovább kísért a szörnyű kór

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilvántartása évente körülbelül 200 megbetegedést jegyez. Az utóbbi évtizedek legjelentősebb járványa 1994- ben tört ki Indiában: 52-en meghaltak és százezrek menekültek el a fertőzés elől. A szakértők három pestisgócot tartanak nyilván BelsőÁzsia sivatagos vidékein, Fekete-Afrikában, továbbá az USA délnyugati részén, ahol tavaly négyen betegedtek meg egy coloradói kisvárosban.

A fekete halál a XIV. században tombolt feltartóztathatatlanul, Európa- szerte elpusztítva mintegy 35 milliónyi embert. Terjedésének okát nem ismerték. A betegeken eret vágtak, a fertőzött vér lecsapolásától várták a gyógyulást, füstölőkkel és kenőcsökkel kezelték a szenvedőket.

Az orvosok ijesztő, madárcsőrszerű, gyógyfüvekkel bélelt álarcban közelítették meg a betegeket, így védve magukat a fertőzéstől, s remélve, hogy a rémisztő maskara elriasztja a betegséget hozó rontó szellemeket. Próbálkoztak böjtöléssel és imával is. Mindhiába. A fekete halál féken tartásában az egyetlen hatásos eszköznek a karantén bizonyult: teljes városokat vettek vesztegzár alá – lakóikat biztos pusztulásra ítélve.

Ma már tudjuk, hogy a betegség kórokozóját, a Yersinia pestis baktériumot a madarak, egerek, patkányok, denevérek terjeszthetik. Oltóanyag is létezik ellene, kezelésére hatásosak az antibiotikumok – amennyiben sikerül diagnosztizálni a kórt. Ám mivel nagyon ritka betegség és a tünetei hasonlóak az influenzáéhoz, gyakran nem ismerik fel kellő időben.

A pestist hordozó rágcsálók a világ bármely részén felbukkanhatnak, így az emberek a környezetükben bármikor megbetegedhetnek. A szörnyű kór tehát változatlanul köztünk él és kísért. Magyarországon százötven éve nem fordult elő pestises megbetegedés. El ne kiabáljuk: talán mifelénk nyugalomba vonult a fekete halál.