Tűzben égetett képek

Annyi bizonyos: e különleges művészeti ág mindig „mostohagyereknek” számított, hiába a remek alkotások sora. Ebben talán az is közrejátszik, hogy nagyobb hírverés vagy kiterjedtebb ismeretterjesztés kellene a zománcozásnak. Nos, éppen ezt a hiányt vélte felismerni a kecskeméti székhelyű egyesület, a Tűzzománc-művészek Magyar Társasága, mely 1997 óta szorgoskodik azon, hogy a műfaj legyen egyenrangú a kortárs művészeti törekvésekkel, vívja ki önállóságát, váljék az egyetemi oktatás részévé – akad persze tennivaló a művészettörténeti feldolgozást illetően is. Fontosnak tartják a rendszeres csoportos kiállításokat és workshopokat, így fennállásuk óta többek közt bemutatkoztak Budapesten, Győrben, Nagybányán és Nyíregyházán. Hagyománnyá vált évi rendes tárlatuk ezúttal Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában látható július végéig. Harminchét alkotó révén kapunk helyzetképet, hol tart zománcművészetünk. Technikában és témában többen is a hagyományos irányvonalat képviselik, de az új törekvéseket felvállalók úgyszintén jelen vannak. Némelyik kép inkább festménynek tűnik, máshol meg régi fotókból épül fel a kompozíció, s gyakori a keret vagy a mű formájának különleges kivitelezése. Változatos a mondanivaló is: a vallási jelenetektől a szürreális vízióig széles a skála. Nem uralkodnak a harsány színek, habár azok mutatnak a legszebben a tűzben égetett képeken.