Visszavág a tatai víz

Képzeljünk el egy tömbházlakást. Megvan? Most képzeljük el azt, hogy tele van szénnel, amit ki akarunk bányászni onnan. Továbbá képzeljük el azt, hogy a „szénbányánk” fölötti lakás tele van vízzel. Ami azt jelenti, hogy ha az alsó lakásból kivisszük a plafont is tartó-támasztó szenet, a víz nyomása összeroppantja a födémet, és alázúdul. Hasonlóképpen van ez a mélyművelésű bányák esetében is – ezért ha a kitermelendő ásványkincs fölötti rétegben nagy mennyiségű víz található, ez utóbbit is kibányásszák a föld gyomrából.

Így történt ez Tata környékén is: a környékbeli bányákból a szenet biztonságosan úgy lehetett kitermelni, hogy közben kiemelték a fölötte felgyülemlett vizet is. Csakhogy míg 1886-ban még azt tervezték a mérnökök, hogy Budapest egy részét a tatai források vizével látják el, 1970 környékére a karsztvíz szintje annyira lesüllyedt, hogy a források elapadtak. Aztán a nyolcvanas évek végén elkezdődött a bányák bezárása, s ezzel egyenes arányban csökkent a vízkivétel is.

Mígnem 2001-ben a tatai forrásokban felbuzogott a víz…

– Hogy összesen hány forrás tör fel majd a városban, azt előre megbecsülni is lehetetlen – tudom meg Mürkl Leventétől, a tatai önkormányzat környezetvédelmi referensétől. – Azt viszont lehet tudni, hogy mennyi volt korábban. Horusitzky Henrik mérte fel 1919-ben a helyzetet, a hideg vizű forrásokat is beleszámítva negyven forrás helyét és vízhozamát diagnosztizálta annak idején. Most az is megtörténhet, hogy többtucatnyi forrás tör fel. A törésvonalak mentén, főleg bolygatott területen a víz megjelenhet a régi források szomszédságában. Attól függ, hogy a régi járatokat mennyire tömedékelték el. De teljesen új helyen is felbukkanhat, például ott, ahol épület alapozásakor a felső víztartó réteget megfúrták.

Akad is erre érdekes példa. 1973 elején, utolsóként elapadt a város legnagyobb hozamú forrása, a Fényes- forráscsoport. Hogy a jó nevű Fényes fürdő ne kerüljön ebek harmincadjára, már két évvel korábban fúrtak egy 1200 méter mély kutat, abból nyerték a vizet. A bányától kártalanításul kapott pénz egy részéből új medencét építettek. Ennek alapozásakor egy kisebb forrásbarlangra bukkantak. Ezt pártutasításra beomlasztották, eltömködték, és fölé építették a medencét. Senki sem gondolta volna, hogy harmincöt év múlva már nem lesz bányászat, nem lesz vízkiemelés, mi több, nem lesz párt sem, a víz pedig visszajön – és repeszteni kezdi a medencét.

Persze nem minden esetben okoz fejfájást a visszatérő víz. Nagy részének úgymond feladatot lehet találni.

– A Fényes fürdőn hasznosítani tudjuk a forrásvizet, a Katonai-medence természetes tóként üzemel, teljes mértékben a karsztforrásokból kapja a vizét, abba kútvizet nem engedünk – világosít fel Mürkl Levente. Minek is: a körbebetonozott medrű tóban, a higiéniai célokra alkalmatlan vízben manapság inkább búvárkodni szoktak.

Hasznosításnak nevezhetjük a fürdő szomszédságában kialakított Fényes Tanösvényt is. A kötélhidakon sétálni érdekes élmény, a csónakban evezni már némi kihívást jelent – efféle módon (is) közlekedhetnek a látogatók a karsztforrások vizén és fölötte. Sietni nem kell, a források élővilága lenyűgöző. Közben azon is el lehet gondolkodni: tizenöt évvel ezelőtt egy pocsolya sem volt a környéken.

A közeli Réti-halastavak egyikét, a feliszapolódott és kiszáradt 8-as tavat is a források vizével szeretnék rehabilitálni. A „tófelújítás” javában zajlik, a kotrást, csatornakialakítást végző gépek várhatóan a nyár végén vonulnak ki a területről, s ezután a tó környezete alkalmas lesz számos védett növény- és állatfaj megtelepedésére. A tervek szerint itt szintén tanösvény kanyarog majd.

– Egy elkülönített csatorna épült a Réti 8-asig, hogy a csapadékvízelvezető hálózattól elkülönítve tudjuk idejuttatni a kristálytiszta forrásvizet, amivel a jövőben biztosítjuk a tó vízutánpótlását – tudom meg a környezetvédelmi referenstől.

Igaz, nem minden régi-új forrás újraszületése jár ennyi macerával. Az éppen rehabilitáció alatt lévő Angolkert egykori forrásai veszélytelenek. A hosszú ideig száraz üregként tengődő Angyal-forrás-barlang most már csupán csónakkal járható, de a vizének felszínre kerülését csak 2017-re jósolják. A korábban szintén kiszáradt Tükör-forrás kürtőjében is van már víz, de az egy ideig még nem fog kitörni onnan.

A vár alatti vízkelet sem kér sok törődést, legalábbis egyelőre. Az erődítmény alól 1965 környékén vonult vissza a forrás, és nem is mutatkozott 2010 teléig – akkor az Öreg-tó vizének leeresztése után észlelték először. Ez volt valaha a város harmadik legnagyobb forrása, s ha eléri egykori hozamát, akár gondot is okozhat a vár körül – az 1300-as években ugyanis még nem építkeztek cölöpökre.

A XX. században azonban már igen: Tatán a forrásaktivitás által érintett tömbházakat cölöpalapra húzták fel. Van néhány olyan hely, ahol gondot okoz a visszatérő víz; ezeket folyamatosan figyelik, néhol szivattyúznak. Ez persze csak tűzoltás – vagy inkább vízoltás? –, a szakembereknek hosszú távú megoldást kell keresniük.

– Ezen dolgozunk – biztat Mürkl Levente. – Tavaly együttműködési megállapodást írtunk alá a Magyar Földtani és Geofizikai Intézettel. Vizsgáljuk azokat a területeket, lakóházasokat és tömbházasokat egyaránt, ahol forrás fakadhat, és eltervezzük, honnan, hogyan és hova lehet majd elvezetni a vizet. Távlati elképzeléseink között szerepel, hogy a 18–20 fokos vízzel megoldjuk az épületek hűtését. El lehet gondolkozni a tömbházhűtőműnek való alkalmazáson, és a megfelelő engedélyek birtokában lakóházakat is lehetne így hűteni.

Az efféle elgondolkodásokra szükség van – a vízutánpótlás csak nőni fog. Tatabánya, Tata, Oroszlány és további 60 település lakosait ugyan a szénkitermelés miatt kiépített vízbányákból látják el az ásványvíz minősítésű vízzel, de a ma kiemelt víz csak töredéke az évtizedekkel ezelőtti mennyiségnek. A gondolatok megvalósításához azonban nagyon sok pénz kellene.

– Szinte becsülni se lehet, hogy mibe kerülne megnyugtatóan megoldani a források okozta gondokat. Van egy intézkedési tervünk, beáraztuk mindazt, amit meg kell csinálni. Csupán a fúrások, a geofizikai, illetve geodéziai vizsgálatok kerülnek négyöt milliárd forintba. Az önkormányzat büdzséjét azonban rendesen kimerítik ezek a kiadások. A föld alól feltörő víz nem önkormányzati, hanem állami vagyon, így érthető, hogy mindenképpen állami segítséget szeretnénk kapni.

A helyzet valóban azt kívánja, hogy minél gyorsabban tervezzék meg a szükséges beavatkozásokat, és végezzék is el azokat. Az idő gyorsan telik, s napról napra nehezebb lesz a probléma kezelése: előbb-utóbb annyi víz tör majd fel, amennyi a lyukakon kifér...