Jogi esetek: Tilos az átjárás

Pár év múlva a szolgáló telek tulajdonosa – vagyis az, akinek az ingatlanán keresztül naponta áthajtott a szomszéd – kezdeményezte, hogy mivel időközben a védett fenyősort engedéllyel kivágták, a főút felől már lehet építeni egy lehajtót, ahonnan a szomszéd behajthatna a saját telkére, így a szolgalom megszüntethető.

Ezzel a szomszéd nem értett egyet, az ügy bíróság elé került.

Aki az átjárási jog megszüntetését ellenezte, azzal érvelt, hogy a főúttól a telkét árok választja el, ezen a behajtóhoz kis hidat kellene építeni. Másrészt így az udvara parkolónak használt hátsó részét nem tudná kocsival megközelíteni, az előkertet viszont meg kellene szüntetnie és oda parkolnia. Tehát a szolgalom megszüntetésének nemcsak komoly költségvonzata lenne, de az ingatlana értéke is csökkenne.

Az előző ítélettel kialakított tulajdonmegosztás nagyjából egyenlő értékben osztotta meg a közös vagyont, a szolgalmi jog megszüntetésével ez felborulna.

A másik szomszéd viszont azt mondta, hogy a régi és az új Ptk. szerint is megszüntetheti a bíróság a telki szolgalmat, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges, s a jelen esetben nyilvánvalóan ez a helyzet. A szomszéd érvelése alapján a telki szolgalmat soha nem lehetne megszüntetni, mert azt egyszer a közös tulajdon megosztása során egyezséggel hozták létre, ami nyilvánvalóan jogi nonszensz lenne.

A bíróság nem járult hozzá a telki szolgalom megszüntetéséhez. Ezt alapvetően azzalindokolta, hogy egy ilyen lépés a bíróság által szentesített telekmegosztást írná felül. A szolgalom nem vált okafogyottá, mert annak a célja a telek parkolónak használt hátsó részének megközelítése volt. A bíróság tartalmilag azért ítélt az alperesnek, mert fenn akarták tartani a megosztás során kimunkált értékarányokat a két telekrész között – de mindezt formailag úgy támasztották alá, hogy azt mondták: a rendeltetésszerű használat szempontjából az sem mindegy, hogy egy adott ingatlan melyik részére lehet autóval behajtani.