Mi nevettünk? A hosszú élet titka - A postás hetek óta rendületlenül kézbesít

LEGÉNYESEN
Két éve történt, akkor még csak 90 éves voltam. Tüdőszűrést tartottak a falunkban, annak rendje-módja szerint el is mentem. Illett, mert 1948-ban, mikor megjöttem az orosz fogságból, tüdőproblémával kórházba kerültem.
A tüdőszűrésen egy kedves, derűs hölgy volt az asszisztens. Mikor végeztünk, azt mondja:
– Rendben, el lehet menni. De küldje a kedves feleségét is!
– Drága hölgyem, nekem nincs feleségem – válaszoltam.
– Talán már özvegy a bácsi?
– Nem is volt. Nőtlen vagyok.
– Ó, tehát legényember. Akkor azért ért meg ilyen szép kort…
Mosolyogva köszöntünk el egymástól.

ELŐFIZETÉS
Szívesen olvasom a Szabad Földben megjelenő tréfás történeteket. Szeptember lévén eszembe jut nekem is egy: a családunkban történt – és épp a kedvenc lapunkkal kapcsolatos.
A sógorunk igazi parasztgyerek volt, szerette és szívesen művelte a földet, akkor is, amikor már több pénzügyi oklevéllel jó állásban dolgozott. Amint lehetősége adódott, a '60-as években kertet vásárolt. Gondozta szépen, jó minőségű raklapból kis épületet emelt rá saját kezűleg. Először a szerszámoknak, aztán a galamboknak, később még a kis „japiknak” (japán tyúkoknak) is.
Az egyik nyáron azon gondolkoztunk, mivel köszöntsük a névnapján, vagyis Lajos-napon, augusztus 25-én. Úgy döntöttünk, előfizetjük számára a Szabad Földet, annak biztos örülni fog. Augusztustól megrendeltem a lapot, de erről nem szóltam neki. Telefonon gyakran beszélgettünk – ő másik városban lakott –, de a Szabad Földet nem említette.
Következett a névnapja, amit a felesége névnapjával együtt szeptember 4-én tartottak. Megköszöntöttük a feleségét, ő következett. Elővettem a Szabad Föld előfizetői igazolását, és ajándékként átnyújtottam. Átolvasta, és hatalmas nevetésben tört ki. Mutatta a feleségének, aki szintén kacagni kezdett. Hát hogyan is volt? Első hét: a postás – nyilván véletlenül – bedobta a lapot. Második hét: az újság megint ott van. A sógornő szólt a postásnak, hogy nem rendelték, nem kérik. Harmadik hét: ugyanez – a kézbesítő közölte, hogy a postán majd utánanéz a problémának. Negyedik hét: a helyzet változatlan.
Így jött el a szeptember, és a sógorunk megértette, miért kapja a Szabad Földet. Megszerette, alig várta péntekenként, elolvasta minden betűjét. Ahogy mi is tesszük ma is.