Teszttel mérhető rizikó

Örömteli statisztika látott napvilágot a minap: 30 éve folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon. Igaz, az Európai Unión belül még mindig kirívóan magas a tavalyi 1927 eset – csupán Litvániában dobják el többen maguktól az életet (a lakosok számához viszonyítva). Nálunk százezer lakos közül 20 lett öngyilkos, Litvániában 33, Lengyelországban és Franciaországban 17, Németországban és Szlovákiában pedig 12.

A 2014-es adat azért is biztató, mivel a Központi Statisztikai Hivatal utoljára 1956-ban regisztrált ilyen alacsony számot: akkor a forradalom öntött sokakba lelket, ám utána az elkeseredés évtizedei következtek.

A mélypont 1983 volt: 4911-en vetettek véget önként az életüknek. Ám hiba lenne azt hinni: 30 év alatt jelentősen javult a magyarok életkilátása és mentális állapota. – Ez egy komplex probléma. A befejezett öngyilkosságot elkövetők közel kétharmada többnyire kezeletlen depresszióban szenved. 1997 óta több hazai vizsgálat is alátámasztotta, hogy a depresszió tüneteinek pontosabb felismerése és gyakoribb kezelésük szignifikánsan összefügg az öngyilkossági ráta javulásával – árnyalja a képet Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályának pszichológusa. Vagyis az öngyilkosságok csökkenése nagyban köszönhető a hatékonyabb antidepresszáns gyógyszerek elterjedésének. Hiszen a veszély azoknál a legnagyobb, akik pszichiátriai betegségben szenvednek: leggyakrabban depresszióban (56–87 százalék), alkohol- és drogfüggőségben (26–55 százalék), esetleg skizofréniában.

– Azt, hogy mennyi ember veszélyeztetett, nehéz megbecsülni. Az öngyilkosság rizikója változhat az élet során, összefüggésben a mentális egészségi állapottal, szociális és demográfiai tényezőkkel. De fontos tudni, hogy a magukkal végzők 5–12 százaléka nem szenved semmilyen pszichiátriai betegségben – mondja Bérdi Márk.

Az öngyilkossági kísérletek száma is csökkent, ezek és a befejezett öngyilkosságok aránya viszonylag állandó: vagyis körülbelül 10-15-ször annyian próbálnak megszabadulni az életüktől, mint ahány embernek sikerül is. (A kísérletek 4-5-ször gyakoribbak nőknél, míg a befejezett öngyilkosságok elkövetői döntő többségében férfiak.) Szeptember 10., az öngyilkosság megelőzésének világnapja arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyobb egymásra figyeléssel sok tragédia elkerülhető.

A megelőzésben sokaknak fontos szerepe lenne: a jelekre felfigyelhet a közvetlen környezet is, de az öngyilkosok fele-háromnegyede élete utolsó hónapjaiban jelentkezik háziorvosánál vagy pszichiáternél.

Ám a háziorvosok túlterheltek, a pszichiáterek száma pedig kevés. – Ráadásul az öngyilkossági rizikót mérő pszichológiai tesztvizsgálat még nem került be a kötelező szűrővizsgálatok közé, bár a pszichiátriai, klinikai pszichológiai szakma ezt kezdeményezte. A néhány perc alatt kitölthető pszichológiai mérőskálák hasznos eszközei lehetnének a rizikóbecslésnek, ezen belül a depresszió és a reménytelenségérzés felmérésének – teszi hozzá a pszichológus.