A Főnix csarnok szinte felrobbant, a négyezer néző ujjongott, a fiúk közül néhányan könnyeztek...

Ország-világPalágyi Béla2015. 10. 03. szombat2015. 10. 03.

Kép: Debrecen, 2015. szeptember 22. Németh Péter (b) és Dróth Zoltán (j), valamint a román Ion Al-Ioani (k) a Magyarország - Románia futsal Európa-bajnoki pótselejtező visszavágó mérkőzésen a debreceni Főnix Csarnokban 2015. szeptember 22-én. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt, Fotó: Czeglédi Zsolt

Németh Péter; Dróth Zoltán; Al-Ioani, Ion
Debrecen, 2015. szeptember 22. Németh Péter (b) és Dróth Zoltán (j), valamint a román Ion Al-Ioani (k) a Magyarország - Románia futsal Európa-bajnoki pótselejtező visszavágó mérkőzésen a debreceni Főnix Csarnokban 2015. szeptember 22-én. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Fotó: Czeglédi Zsolt

Palágyi Béla írása a Sportnapló rovatban. - Barátkozunk a futsallal – a nagypályás labdarúgás hivatalos, elsősorban teremben játszott változatával –, és ha olyan meccseket látunk, mint a románok elleni Eb-selejtező, ahol hátrányból fordítva, szinte az utolsó másodpercben nyertünk 4-3-ra Dróth Zoltán fejes góljával, meg is fogjuk szeretni. Volt nekünk teremlabdarúgásunk már a hetvenes években is – a Képes Sport hetilap látott benne fantáziát, és rendezte a téli tornákat Miskolctól Szolnokig –, de a pályán akkor azokat láthattuk, akiket a stadionokból már jól ismerhettünk. A közönség szerette az 5+1 fős csapattal vívott játékot, hiszen nem kellett a havas pálya szélén dideregni, decemberben is kiskabátban szurkolhatták ki kedvenceik győzelmét. Miskolcon akkor adták át az új sportcsarnokot, melynek igazgatója, Menyhért László valósággal kényeztette a sajtót – no, meg a részt vevő csapatokat is. Akkor még a szabadtéri labdarúgás is népesebb tábort vonzott, a kedvencek arca a televízióban sem volt annyira „elkoptatva”, így a teremben már maga a közelségük felvillanyozta a publikumot. Aztán jött a futsal, melyet befogadott a FIFA és az UEFA, önálló, mondhatni, profi sportág lett, saját szabálykönyvvel. Már nem a havas pályákról behúzódó nagypályások melegednek a parketten, a játékosok nem kiegészítő sportként kergetik a teremben a labdát, hanem pályafutásuk során mindig a csapatuk rendelkezésére állnak. A mai formájában a múlt század kilencvenes éveiben lett nagykorú a sportág, immár 4+1 játékossal, s nagyjából azoknak a nemzeteknek a dominanciájával, akik a gyepen is virítottak. Az első Eb-t Olaszország nyerte, aztán a spanyolok jöttek – és maradtak.

Mi a közönségnek igazából 2010 januárjában próbáltuk eladni a sportágat: Európabajnokságot rendeztünk a Papp László Budapest Sportarénában, illetve Debrecenben, ám házigazdaként leégtünk. Azerbajdzsántól 3-1-re, Csehországtól 6-5-re kaptunk ki, nem jutottunk tovább. A 7000 szurkoló lógó orral távozott, közülük sokan leírták a sportágat.

Hanem most, az Eb-selejtezőn, Romániában 2-2-es döntetlent értünk el, s így Debrecenben lehetett kivívni a győzelmet a továbbjutáshoz.

A románok vezettek 3-2-re, már csak két és fél perc volt hátra. S akkor jött Dróth Zoltán: előbb kapásgólt rúgott, majd, szinte a lefúvás pillanatában fejessel szerezte meg a 4-3-as győzelmet. A Főnix csarnok szinte felrobbant, a négyezer néző ujjongott, a fiúk közül néhányan könnyeztek – és most készülhetnek az Eb-re. Akik pedig öt éve, a budapesti kontinenstorna után leírták csapatunkat, ismét felfedezhetik maguknak ezt a pompás sportágat!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek