Régi elvtárs jó bajtárs

Oroszországot egyre jobban zavarják a Közel-Keleten és Afganisztánban zajló események. A szíriai–iraki konfliktus egyrészt azért, mert az iszlamizmus könnyen felszivároghat a Kaukázus országaiba. Másrészt azért, mert a belső harcokban meggyengült országok később könnyen török befolyás alá kerülhetnek, ez pedig Oroszország számára elfogadhatatlan. Afganisztán pedig egy keltetőgép, amely iszlamista harcosokat exportál szerte a világba.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a következő javaslattal állt elő a FÁK vezetőinek tanácskozásán Kazahsztánban: a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) közös haderőt vonultasson fel a tádzsik–afgán határon. Az ajánlat meglepő, mivel az OKBD eddig kimaradt a konfliktusokból, még a 2010-es kirgizisztáni vérengzésekbe sem szólt bele. Az orosz elnök szava nehéz – jelentős közös katonai erők vonulhatnak a 800 kilométeres határra.

Ám Putyin keze távolabbra is elér. A  damaszkuszi repülőtérre két orosz repülőgéppel szállítottak kubai speciális egységeket. A katonákat állítólag orosz földön képezték szíriai bevetésre, ahol az Aszad-rezsim mellett fognak harcolni, orosz fegyverekkel és haditechnikával. Ismerős lehet a helyzet: a XX. század második felében mintegy 350 ezer kubai katona fordult meg Angolában, Kongóban és Etiópiában, moszkvai sugallatra. Raúl Castro kubai elnök kacsintgathat ugyan az Egyesült Államokra és igyekezhet rendezni a kapcsolatukat, de mégis, ha a Kremlből jön a telefonhívás, nem mondhat nemet: arccal Kelet felé.