Régi vendégünk

A fakó keselyűk csapata ritka látvány az országban: csaknem száz éve nem volt rá példa. A madarakat Borbáth Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre pillantotta meg, először csak tizenötöt, amikor a csapat éppen éjszakázáshoz keresett megfelelő helyet. Kényelmes terepet találhattak, hiszen még másnap reggel is ott voltak, sőt a csapat kiegészült. A megfigyelők tizennyolc keselyűt láttak felszállni, tizenkilencedik társuk útközben csatlakozott hozzájuk, amikor eltűntek az égen északkelet felé. A madarakat könnyen azonosíthatták a szakemberek, három keselyűn ugyanis egyedi jelölés volt. Ebből kiderült, hogy mindhárman idén születtek Szerbiában, valószínűleg az Uvac szurdokban. A fakó keselyű ritkán, de nálunk is megmutatkozik, ilyen sokat azonban már régen láttak. Jellemzően egy-két példányt sikerül lencsevégre kapni, 1926-ban pedig a legnagyobb megfigyelt csapat tizenegy madárból állt.

A Madártani Intézet emlékeztet, nem volt mindig ilyen ritka látvány a keselyű. A Kárpát-medencében a múlt század közepéig mindhárom faj, a fakó, a barát- és a dögkeselyű is rendszeresen előfordult. Hogy ma már kevesebben vannak, az embernek „köszönhető”: a trófeagyűjtők nem csak a levegőben, de a fészkelés közben is irtották őket. Nem kedvezett a keselyűk helyzetének a legeltetéses állattartás visszaszorulása sem, a kevesebb jószág miatt kevesebb lett az elhullott tetemek száma is, csökkentve ezzel a madarak táplálékát.