Zsiráfbéke

A lélek tudorai szerint tanulhatnánk a zsiráfoktól. Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus kidolgozta az erőszakmentes kommunikáció alapjait, hogy a konfliktusokat olyan rázós helyeken is megoldhassák, mint például a börtönökben, az előítéletektől terhelt iskolákban vagy a zűrös családokban. A „zsiráfnyelv” szószólói szerint lehetséges egymást tiszteletben tartva, békésen rendezni az ellentéteket.

Azért ezt az állatot választották mintául, mert a legnagyobb, akár 10 kg-os is lehet a szíve, ráadásul hosszú nyakának köszönhetően felülről lát rá a problémákra. Aki tud „zsiráful”, képes úgy kommunikálni, hogy végül mindkét fél győztesnek érezze magát. A másik tábor pedig a sakáloké, mert róluk úgy tartják, hogy a gyengébbet gátlástalanul megtámadják, míg az erős előtt alamuszi módon meghúzzák magukat.

A sakálnyelvet használók – a másokat „izomból” leordítók vagy lesajnálók – látszólag nyerők, de hosszabb távon mindenkit magukra haragítanak.

A zsiráfnyelvű tízig számol, ha felhúzzák, majd ahelyett, hogy rúgna, inkább táncol. Ez nem vicc: az erőszakmentes kommunikációt olykor speciális zsiráftáncházakkal kötik össze. Ám e módszer nem merül ki az öncélú udvariaskodásban. Politikai konfliktusok megoldására is használták már, de otthon is érdemes kipróbálni tányérdobálás helyett. Első leckéje valahogy úgy szól: a másikat a véleményét tiszteletben tartva meghallgatom, de ez nem jelenti azt, hogy feladom a saját nézőpontomat.

Bár mai „állatkertjeinkben” első pillantásra több a sakál, azért reméljük, van némi esélyünk rá, hogy végül létrejöjjön a zsiráfbéke…