Hol pattog a labda?

– Mi, akik eddig Európa közepén elzártan éltünk, azzal szembesültünk az utóbbi hónapokban, hogy mozgolódik a világ. Új népvándorlás küszöbén állunk?

– A történelmi fogalmakkal óvatosan bánnék. A népvándorlás a magas római kultúra versus (ellen, szemben – a szerk.) barbárok viszonylatot idézi fel az emberben, miközben a mai menekültek áradata ennél jóval színesebb, a szír orvostól az afgán mérnökön át az afrikai agrárszakemberig sok mindenki érkezik.

– Akkor csak nekünk nem tűnt fel a menekültek áradata, mivel nem estünk eddig útba?

– A menekültügyi statisztikák szerint Európa nagyon régóta a migránsok fő célpontja, aminek több oka van. Egyrészt az Ausztrália–Európa–Egyesült Államok viszonylatban a mi földrészünk a legkönnyebben, kontinentálisan is elérhető, nincs kizárólag vízi határokkal körbevéve. Másrészt gazdaságilag fejlett terület, éppen ezért mindig is vonzani fogja a bevándorlókat. Csak 2014-ben a világ összes menedékkérelmének 46 százalékát Európában nyújtották be. Növekszik a menekültek száma: világviszonylatban ez év elején elérte a 60 millió főt az otthonukat elhagyni kényszerülők száma.

– Egy Franciaország méretű államot benépesítő, nagyszámú tömegről beszélünk.

– Igen, nagy ez a szám, de mihez viszonyítva? Az 500 milliós Európához, a 10 milliós Magyarországhoz vagy a korábban 22 milliós Szíriához képest? Különböző becslések szerint csupán 600–800 ezer ember érhette el Európát idén.

– A menekültek nagy része a Közel-Keletről, elsősorban Szíriából érkezik. Szeptember 30-án új hatalmi tényező lépett a konfliktusövezetbe: Oroszország beszállt Szíria bombázásába az elnök Bassár el-Aszad oldalán. Miért éppen most?

– Sok minden közrejátszott abban, hogy a Kreml úgy döntött, meglépi ezt a beavatkozást. Nem sokat emlegetik, de az okok között dobogós helyen áll az a biztonságpolitikai kockázatot jelentő tényező, hogy Oroszország területére visszatérhetne kétezer csecsen harcos, akik most az Iszlám Állam és a felkelők csapataiban harcolnak. A másik ok, hogy a szír elnök, Bassár el-Aszad két külföldi partnerre támaszkodhatott: Oroszországra és Iránra. Az iráni Forradalmi Gárda azonban egyre inkább visszaélt a támogatással, és emiatt el-Aszadnak érdeke volt az oroszok ösztökélése a beavatkozásra, ez pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök számára meghívót jelentett a térségbe, ahol ő egyébként sem járatlan. A két évvel ezelőtti vegyifegyver-leszerelés Szíriában orosz vezetéssel zajlott, ezenkívül a tartuszi kikötőben állomásozik az orosz hadiflotta. Az okok közé sorolnám a fegyverek tesztelését is, hiszen néhány olyan repülőgéppel is felsorakoztak, amelyeket külföldi bevetésen még nem próbáltak ki.

– Mennyire része a mátrixnak az olaj alacsony ára? Akar-e, tud-e Moszkva nyomást gyakorolni az árképzésben döntő szerepet játszó Szaúd-Arábiára?

– Tény, hogy az olaj árának emelése orosz nemzetpolitikai érdek. A nyersanyag árának letörése a szintén a folyékony aranyból megélni próbáló Iránnal szemben volt elsősorban izgalmas, de Szaúd-Arábia ingatagabb lábakon áll, mint hisszük. A jemeni–szaúdi háborúról keveset beszélünk, miközben az egy régóta húzódó, véres konfliktus, amelyben Rijád rengeteg pénzt elégetett. Erős orosz jelenléttel, új helyzetben eljöhet a meccs átgondolásának pillanata. Ami csúnya konfliktushoz is vezethet, akár az olajszállítmányok fő útvonalának számító Hormuzi-szoros lezárásához, akár a szaúdi olajlétesítményeket robbantó síita terroristák megjelenéséhez.

– Az átlagembernek nemcsak az indítékok sűrűjében nehéz eligazodnia, azt sem könnyű eldönteni, valójában ki kivel van?!

– A térségben két szövetségi rendszer áll egymással szemben. A hagyományos leosztás szerint, amíg a szunnita öbölállamok – a Szaúd-Arábia vezette OPEC-országok – igyekeztek az Egyesült Államokkal együttműködni és a szír elnök ellen harcoló ellenzéket támogatják Szíriában, addig a síita félhold államai – Irán, Szíria, részben Irak, de ide sorolható a libanoni félkatonai szervezet, a Hezbollah is – Moszkvával törekedtek jó kapcsolatokra. Oroszország ugyan el-Aszad elnök oldalán az Iszlám Állam elleni harc jegyében kezdte meg a bombázást, ám eddig jóval több találat érte az elnökkel szemben álló, demokratikusnak nevezett ellenzéki erők állásait.

– Hosszú távon kinek mi lehet az érdeke?

– A játék két szinten folyik. Egyrészt Amerika és Oroszország egymásnak feszülését láthatjuk, több síkon is: Ukrajna, a Közel-Kelet, az északi-sarki olajkincsért folytatott harc vagy a kiberháború ennek az érdekháborúnak egy-egy szeglete. A Kreml érdeke továbbá, hogy világpolitikai tényezőnek és ne regionális hatalomnak tekintsék. Ami ennek a kimenetelét illeti, sok múlik majd az új amerikai elnökön, aki engedékenyebb hangot is megüthet, azaz a Krímet átengedheti Moszkvának, és Ukrajna ügyében is az oroszoknak kedvező döntés születhet. Mindez rárakódik a helyi közel-keleti geopolitikai és vallási küzdelemre, a második szintre. Ez a térség két hatalmának, a síita Iránnak és a szunnita Szaúd-Arábiának az ellentéte. Kettejük meccse a regionális befolyásolásról és az olajárak meghatározásáról szól. A problémát tovább színezi Törökország mint NATO-tagállam jelenléte, amely viszont a saját területi egységét veszélyeztető, autonómiáért küzdő kurdokkal kapcsolatosan lesz rendkívül izgatott. Emellett Izrael és Egyiptom sem tétlen, csak most nem léptek még látványos akcióba.

– A keresztérdekek ütközőzónájában lehet-e közös nevező az Iszlám Állam elleni fellépés?

– A dzsihádista szervezet médiaszinten rendkívül látványos, de valójában legfeljebb 50 ezer felfegyverzett harcosról van szó, a nyugat-európai marketingestől a helyi arab suhancokig. Nem azért nem győzik le az Iszlám Államot, mert nem lehet legyőzni, hanem mert a leállítása senkinek nem érdeke addig, amíg nem látszik a politikai megoldás következő lépése. Ennek hiányában bármikor jöhetne utánuk egy hasonló szervezet. Így tovább folyhat a mozgásban tartott konfliktus, amely a tárgyalási pozíciók fenntartása miatt még mindig sokak érdeke.

– A harcok következtében már több mint 1,2 millió ember halt meg, és csak a szomszédos Törökországba kétmillióan menekültek el. Megingathatja-e ez a szír válság a globális világ egyensúlyát hosszú távon?

– Éppen ez történik most. Az európai vezető hatalmak egy része – a briteket leszámítva – kezdi belátni ezt, és az Egyesült Államokkal együtt már finomítják az el-Aszad-ellenes retorikát. Putyinnak sikerült elérnie a párbeszéd élénkülését és azt, hogy a rendezési tervben akár el-Aszad legitimitása is szerepeljen. Ma már egyébként mindenki a rendezés utáni rekonstrukcióban gondolkodik: ki építi fel a finomítókat? A kőolajvezeték a tengerpartra menjen, vagy a szárazföldön át Törökország felé? Csak az energiapolitika területén rengeteg érdek fűződik Szíriához. Sőt az sem kizárható, hogy már a konfliktus kitörésekor is a rendezetlenség fenntartásában voltak érdekeltek egyes hatalmak, mivel nem tudtak megegyezni ezekben a kérdésekben.

– Az összeesküvés-elméletek ködös világába vezet, épp ezért érdemes beszélni arról az álláspontról, miszerint az Egyesült Államok a menekülthullámot Európa gyengítésére használja, és ezért sem avatkozik be a közel-keleti konfliktusba. Van ennek valóságalapja?

– Erre én azt mondanám, hogy még mindig Amerika az, aki a legtöbbet teszi a válság rendezésében. Eddig hétezer bombatámadást indítottak az amerikai szövetségi erők szír területen. Csak épp ez sem elég. Az, hogy Obama nem szándékozik világrendőrségként fellépni az amerikai adófizetők pénzéből, valójában nem nekik okoz fejtörést, hanem Európának. De jelenleg ott tartunk, hogy már a saját külső határaink védelme is erős kihívást jelent nekünk. Az sem törvényszerű, hogy néhány százezer embertől fejre áll egy kontinens. Európának az a feladata, hogy a saját lábára álljon. Legyen egységes külpolitikája, és ne csak a franciák küldjenek repülőgépeket három német sátorral. Hosszú távon nem kizárt az a forgatókönyv, hogy Európa elveszíti vezető szerepét. De ez csak részben múlik majd Amerikán, nagyobbrészt inkább tőlünk függ, attól, hogy mit tudunk kihozni magunkból.