Jogi esetek: Vaddisznó az autópályán

Mindkét sofőr beperelte az autópálya üzemeltetőjét. Arra hivatkoztak, az autópálya kezelőjének feladata, hogy a biztonságos közlekedés feltételeit fenntartsa, amit nyilvánvalóan nem tett meg, hiszen különben nem bukkanhattak volna fel vaddisznók a pályán.

Az alperes arra hivatkozott, hogy valamennyi vonatkozó műszaki előírást teljesítette, megépítette a vadvédelmi kerítést, annak állapotát pedig bizonyíthatóan rendszeresen ellenőrizte. Ezzel – mondta az autópálya-kezelő – mindent megtett, ami az adott helyzetben általában elvárható, és ez mentesíti a kártérítési felelősség alól. A kár ebben az értelmezésben nem volt elhárítható.

A sofőrök viszont kiderítették, hogy az adott autópálya-szakaszon összesen nyolc vadbaleset történt három év alatt, ebből öt pedig ugyanazon a helyen, ahol az állatok több száz éves vonulási útvonala egy csomópontnál keresztezi az autópályát.

Ez azt jelenti, hogy már korábban nyilvánvaló volt, ezen a kritikus szakaszon nem elég a műszaki előírások puszta betartása, ennél több kell, hogy a vad ne jusson fel a pályára. A szakértők szerint vadátjáró építése, vadriasztó prizma és vadveszélyre figyelmeztető tábla kihelyezése is indokolt lett volna.

Az autópálya-kezelő azzal vágott vissza, hogy ha ezt a bíróság elfogadja, azzal a törvényben előírtnál szigorúbb felelősségi szabályok alapján bírálja el az ügyét. Ez azt jelentené, hogy ha disznó van a pályán, mindegy, hogy hogyan került oda, tehet-e róla vagy nem, akkor is felel érte a közútkezelő. Hivatkoztak arra, hogy a perbeli balesetet százszázalékos biztonsággal egyik kiegészítő intézkedés sem zárta volna ki.

A bíróság a sofőröknek adott igazat, leszögezve, hogy a műszaki előírások minimumának teljesítése még nem jelenti azt, hogy az üzemeltető minden elvárhatót megtett a hasonló balesetek megakadályozására. Ez nem jelent objektív felelősséget, csak az elvárhatóság magasabb szintjét – a keletkezett kárt tehát az autópálya üzemeltetőjének meg kell térítenie.