Kinek nem jut menyasszony?

Biztosítani kell, hogy a gazdasági növekedés gyümölcseit ne falja fel a népességgyarapodás – indokolta az 1970-es évek végén a Teng Hsziao-ping vezette Kínai Kommunista Párt az egykepolitikát, melynek nem titkolt célja volt, hogy növeljék az akkor már egymilliárdra tehető lélekszámú ország gazdasági teljesítményét, elejét vegyék az egyre fenyegetőbb éhínségnek. A családokat arra ösztönözték – vagy inkább kényszerítették –, hogy csupán egyetlen utódot vállaljanak, s ígérték, hogy a szabálykövetők ingyenesen járathatják majd a gyermekeiket óvodába, iskolába, térítésmentes orvosi ellátásban részesülnek, könnyebben juthatnak lakáshoz, nyugdíjat kapnak, az édesanyák pedig gyermekgondozási segélyt. Viszont a rendelkezést megszegők mindezen juttatásoktól elesnek, fizetniük kell gyermekeik oktatásáért, sőt akár e családok kilakoltatását is elrendelhetik. Rendkívül szigorú intézkedések léptek életbe. Csak példaképpen: 1983-ban 17,8 millió spirált helyeztek fel nőknek, 16,4 millió petevezeték-elzárást, 4,3 millió méheltávolítást és 14,4 millió abortuszt hajtottak végre. A falusi elöljárók és a városi párttitkárok feladata lett a helybeli nők menstruációs ciklusának figyelése, ha kellett, terhességi tesztet is elrendelhettek. 

Ám e gyakorlat súlyos demográfiai és társadalmi problémákat szült. Felborult a nemek természetes egyensúlya: párok millió folyamodtak abortuszhoz, ha kiderült, hogy lányt vár az asszony. A megszületett csecsemők közül pedig jóval nagyobb számban haltak meg a lányok, mint a fiúk (a rossznyelvek szerint nem véletlenül). A kínai társadalom szemében a fiú utód ugyanis nemcsak a család nevének fenntartására, de a nyugodt öregkorra is biztosíték: mivel az országban sokáig nem működött a nyugdíjrendszer, így a gyerekekre maradt az idős szülők ellátása. 

Az egykepolitika miatt 400 millió gyermek nem született meg! Kelet-Ázsia legnagyobb országa ma már azzal a problémával küzd, amivel a nyugati államok legtöbbike: sok pár egyáltalán nem akar gyermeket, a születések számának drasztikus csökkenésével párhuzamosan pedig növekszik a társadalomban az idősek aránya. Becslések szerint ma 33 millióval több férfi él Kínában, mint nő, valamennyien potenciális agglegények. Egyre inkább terjed egy új bűnözési ág, a lányrablás; egyesek pedig a nőhiány problémájának megoldására már a feleségmegosztás vagy a többférjűség ötletét pedzegetik. 

Október végén a kormány bejelentette, hogy a házaspároknak a jövőben két gyermekük is születhet. A kínaiak azonban inkább csalódottak, mint elégedettek: szerintük ugyanis annak idején azt ígérték nekik, hogy a családok áldozatát a kormány a szociális ellátás fejlesztésével viszonozza. Az országban azonban hiányos az egészségügyi ellátás, nincs munkanélkülisegély. Hatalmas a szakadék a gazdagok és a szegények között. 

Ugyanakkor a népességszabályozás pozitív hozadéka, hogy Kína mára jelentős gazdasági tényezővé vált a világban, nőtt az életszínvonal. Sokak szerint a kormány az egykepolitika megszüntetésével nem az állampolgároknak akar kedvezni, inkább gazdaságpolitikai döntés áll a háttérben: ma ugyanis éppen a népességnövekedés kell a fejlődéshez. A szkeptikus polgárok már azzal viccelődnek, hogy hamarosan a „kétgyermek-politika” lesz kötelező, s bűnhődhetnek azok a családok, ahol egyke a trónörökös.