Mibe halunk bele?

Hiába nőtt a születések száma, a halálozásoké nagyobb mértékben emelkedett, emiatt tovább csökkent hazánk népessége – derült ki a friss népmozgalmi adatokból. Januárbanfebruárban első ránézésre a tetőző influenzajárvány miatt haltak meg sokan, nyáron pedig a szokatlan hőség szedte az áldozatait. Elég azonban összehasonlítani a KSH és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár statisztikáit – miként ezt a napi.hu is megtette –, hogy felmerüljön a kétség: ha valóban az influenzajárvány okozta a télen megszaporodott haláleseteket, az azt jelenti, hogy tízszer annyi beteget vitt el a kór, mint például 2014-ben, mely évhez a számokat viszonyították. Erről akkoriban nem szóltak a hírek, de a nyári hőhullámok idején sem riogattak bennünket azzal, hogy sorra halnak honfitársaink. 

Poller Imre szerint a legutóbbi influenzajárvány nem volt súlyosabb a szokásosnál, ráadásul ahol a leginkább tombolt – Győr-Sopron megyében –, nem nőtt számottevően a halálozások száma. Hogy a magas értékek hosszú idősávon belül is kiugrást mutatnak, azt a szakértő többek között az orvostudományban használatos „előrehozott halálozás” fogalmával is magyarázza: aki súlyos, potenciálisan halálos betegségben szenved, a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán – lásd: járvány, hőhullám – meghal, ezért a következő időszak statisztikáiban majd némi javulás mutatkozhat, hiszen ezeket a betegeket már elvesztettük. Az elhunytak megsokasodó számára azonban nincs egyértelmű magyarázat. 

A halálozási mutatókat nézve az ország mindenképpen rosszul áll: az Európában számon tartott leggyakoribb halálokok – mint például a tüdőrák, a keringési betegségek, a nőgyógyászati rákbetegségek, az öngyilkosságok – számát tekintve szinte valamennyiben listavezetők vagyunk. Nem dicsekedhetünk az elkerülhető halálozások mutatóival sem, friss világstatisztika szerint Európában a szlovákokkal együtt nálunk a legrosszabbak a paraméterek. Nem tudjuk, hányan vannak a túl korán elhunytak között, akik a kellő időben kapott, megfelelő gyógykezelés esetén még ma is élhetnének. A statisztikákat nem elég kimutatni, cselekedni is kellene, mert tízezreket veszítünk el gyógyítható betegségekben – állítja Poller doktor. Szerinte a hazai egészségügy rákfenéje, hogy rendszerszintű hibákkal küzd: rosszul leosztott területi kapacitásokkal, nem megfelelő szakmai gyakorlatokkal, sokszor a gyógyítók közt feszülő mentalitásbeli különbségekkel. A betegek naponta szembesülnek a lepusztult kórházi osztályokkal, az orvos- és nővérhiánnyal, a várólistákkal. Az ország egyes területein óriásiak a különbségek a szakmai és ellátásbeli színvonalban. A jövő évi költségvetést elnézve egy biztos: a kormány nem szán az ideinél több pénzt az egészségügyre. Az állami és magánegészségügyi kiadások összege már 2015-ben is a hazai össztermék (GDP) 4,7%-ára csökkent (2012-ben még 8% volt), holott statisztikailag kimutatható: a GDP-arányos egészségügyi kiadások nagysága szorosan összefügg az adott ország egészségi állapotával. Magyarország Európában e téren is a legrosszabbul teljesítő államok között található. 

Ma mindenki retteg a betegségtől és a vele járó kivizsgálási procedúrától. Különösen, ha lapos a pénztárcája. A magyar gazdaság teherbíró képessége nem engedi meg, hogy a lakosság egésze az elérhető legjobb kezelésekhez jusson, éppen ezért ma már nem csak a tehetősebbek járnak magánorvoshoz és hajlandók fizetni például a kevesebb várakozásért, a jobb körülményekért, hanem az átlagos jövedelmi viszonyok között élők is. Sokak számára pedig marad a segélypiac, a megkérdőjelezhető hatású gyógytermékekkel a hit, a remény megvásárlása – magyarázza Poller doktor. 

Nem új diagnózis: egészségügyi rendszerünk jó ideje ezer sebből vérzik. Akadnak ugyan előremutató törekvések, mint például, hogy a daganatgyanús betegek két héten belül képalkotó diagnosztikához juthatnak, de mindez csupán a rendszer foltozgatása. Strukturális átalakítás nélkül önmagában még a több pénz sem lenne megoldás – összegez a szakértő. Az átszervezésnek már többször is nekifutott az egészségügyi kormányzat, mindeddig sikertelenül. A nemrég hivatalba lépett államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán megint csak struktúraátalakítást, teljes offenzívát ígér: „Vissza kell adni a szakmának azokat a lehetőségeket, amelyeket tőle elvettek, és vissza kell vinni a lakosság közelébe az ellátás nagy részét. Vissza kell adni a szakmának a tiszteletet” – nyilatkozta a minap. A tiszteletet azonban nem lehet kicsikarni – ki kell érdemelni.