Szédült nyelv? Azt állítják, hogy mindenki - a kisgyermekes anyukákat beleértve - folyamatosan szédelgett?

Azaz nem ejtenek ki egy csomó hangot: például a szóvégi „r” és „g” hangot, s legtöbbször eltűnik a „t”, az „l” vagy az „s” is. Aki nem hiszi, nézze meg a Krokodil Dundee című örökzöld filmet eredeti hanggal – nem kell nyelvésznek lenni (csupán figyelmesnek) ahhoz, hogy észrevegyük a krokodilvadász és az amerikai főszereplőnő kiejtése közötti különbséget.

Dean Frenkel szakértő szerint a mintegy 225 évvel ezelőtt a déli kontinensre érkező első európaiak – eleinte Angliából kitelepített fegyencek, majd később skót, ír, német és más telepesek – valószínűleg többször voltak részegek, mint józanok, a nyelvük nem forgott rendesen. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a csapszékben üldögélők akár egyenként is különböző népek fiai lehettek, elképzelhetjük azt a csodás nyelvészeti üstöt, melyben az ausztrál akcentus kiforrott.

A derék kontinenslakók aztán a gyermekeiknek is ezt az angolféleséget tanították meg, akik ugyanezt adták tovább a maguk gyerekeinek. Két generáció után már alkohol nélkül is ilyen formában működött a nyelv – képzettségtől, műveltségtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül.

Természetesen ellenvélemények is akadnak: több szakember is elképzelhetetlennek tartja, hogy az első ausztrálok többsége – ideértve a kisgyerekes anyákat is – folyamatosan ittas lett volna és egy részeg angol nyelvet adott volna tovább. Nos, a jelenség kísérlettel igazolható lenne. Igaz, hogy néhány évtizedre lenne hozzá szükség...