Szijjártó Gabriella: Nyomós érv

Gyuri már Los Angelesben született, pesti szülei '56-ban sebtiben menekültek. Apja az Angyalok Városában kínkeserves munkával magasabbra kapaszkodott a vendéglátósok képzeletbeli ranglétráján, mint amit valaha odahaza, a megörökölt külvárosi kifőzdéjében elképzelni tudott. Egyvalamihez nagyon értettek a feleségével: milyen étellel kell jóllakatni az éhes embereket. A család eme sokgenerációs életreceptje láthatóan a világ másik felén is tökéletesen működött. Az összes többi „amerikás” tudnivaló meg rájuk ragadt az évtizedek során, és nem utolsósorban szépen profitált.

Gyuri viszont génhibával született: hidegen hagyta a gasztronómia. Legszívesebben csípőspaprika-szószba tunkolt ropogós chipset tömött magába – valamelyik moziban. Teljesen beszippantotta Hollywood közelsége, csak a filmrajongásának élt. Ebből a bűvkörből akarta kirángatni az apja, amikor a 30. évét betöltő fiát – életében először – hazaküldte Pestre „szakmai gyakorlatra” az egyik ifjúkori konkurense befutott éttermébe. Ezenkívül még egy kívánsággal indították útnak a szülei: egy bájos, házias, feleségnek való magyar lánnyal térjen haza.

Nehéz eldönteni, Gyurinak melyik kívánság teljesítése okozott nagyobb fejtörést, de kétségkívül igyekezett. A családi békesség kedvéért szorgalmasan tanulta mentorától, mi a különbség a tagliatelle és a pappardelle tészták között, meg azt, hogyan készül a clafoutis és a terrine – az igazsághoz tartozik: a hagyományos magyar gulyásról vagy a töltött káposztáról nem esett szó –, hogy a divatos étteremből minél előbb szabadulva egy moziban békésen meredhessen az óriásvászonra.

Gyurinak lányfronton nemigen akadt tennivalója, a „kínálat” házhoz jött. A vendéglő dolgozói próbálták ajánlgatni eladósorban lévő lányaikat, a főpincér még a vidéki unokahúgait is felrendelte vizitre. A futószalagon felszolgált randevúk eddig nem hozták meg a remélt sikert.

Egyik nap váratlanul, épp a legrosszabbkor, a zsúfolt ebédidőben beviharzott a konyhába egy barna lófarkas lány. A csapóajtónál tébláboló Gyurit szólította meg, az egyik séfet kereste. Festetlen bájos arcán, ruganyos járásán, a tökéletes szabású farmeren megakadt Gyuri tekintete is. Szabadnapos, dadogta zavarodottan, mire a szélvész lány csalódotton továbbállt („most ki a fenétől kérjek kölcsön?!”), átnézve a város legjobb partijaként jegyzett fiún... A konyhai „kémek” másnap jelentették az apró közjátékot a séfnek, aki rögvest buzgón ajánlkozott: szívesen kér a… hogy is mondja… végül is majdnem szingli, csak idő kérdése… húgától egy randevút neki.

Gyuri még fel sem fogta a zavaros mondatot, amikor készen kapta a forgatókönyvet: hánykor és hol várja szélvész(kis)asszony. Alig ismerte meg a lányt. Barna hajában vadonatúj élénkvörös csíkok virítottak, a hosszú vörös műkörmökön pedig ízléstelen strasszok. Le sem ült, miután fintorogva észlelte a „dohányozni tilos” táblácskát.

Gyuri karjába csimpaszkodva a hajszálvékony tűsarkokon átimbolygott egy másik asztalhoz a bár végébe. Olyan széles gesztussal ült le, hogy hibátlan testének és mondanivalójának nem maradtak árnyékban részletei. Miután megkapta a „szokásos” gin-tonikját, cigarettafüstjébe burkolózva megállíthatatlan monológba kezdett – amerikai sikerfilmekről. Köztük – mit ad isten! – a fiú kedvencéről is. A lány fecsegés közben olyan pillantásokat lövellt George-ra (merthogy következetesen így, „amerikásan” szólította meg, az hiába tiltakozott ellene), amitől az amazonasi esőerdők menten lángra lobbantak volna. Nem úgy George… Egy ideig hallgatta, hősiesen és csalódottan, aztán váratlanul kitört belőle a nevetés. Akkoresett csak le neki, hogy a vele szemben tetszelgő lány egy harmadvonalbeli amerikai akciófilm még sokadrangúbb színésznőjét majmolja – a kedvéért...

Erre mondják pestiesen: na, most lett elege az egészből, a terrine-től a randevúkig! Pillanatok alatt megszületett a terve. Az udvari etikett szabályait megszegve egészen közel hajolt a lányhoz, és diszkréten, „csak neki és csak most” elárulta: ő valójában a másik főszereplőhöz vonzódik. A lánynak lassan esett le, hogy a férfihőshöz. Úgy? – kérdezte bátortalanul. George épp csak bólintott. Hamar véget ért az este.

Másnap aztán csörgött Gyuri telefonja. Az apja hazahívta. Eleget tanultak mindketten.