Boszorkány az erdő szélén

– Anyai ágon katolikus polgári, apain zsidó kereskedő családba születtem. Apai nagyapámnak a háború után nemcsak a gyárát, a nevét is elvették, Engelről Egresire kellett magyarosítania. Apu a vállalkozása mellett erdész, solymász, gombász, kémikus volt; nála kezdtem dolgozni 16 évesen, s tettem ezt egészen addig, mígnem ő 57 évesen felakasztotta magát, mert szétlopták, csődbe vitték a cégét. A halálát onnan tudtam meg, hogy megjelent a szelleme, és azt mondta: nagyon bánja, amit tett, és kért, segítsem át a lelkét a túlvilágra, mivel a megöltek és az öngyilkosok lelke a köztes létben reked. Szóltam a rendőröknek, beültek a kocsimba, elmentünk az akácosba, levágtuk a fáról. Majd a lelkét is sikerült átjuttatnom. A temetési búcsúbeszédből és a padláson talált jegyzeteiből megtudtam: aput érdekelte az asztrológia is, és olyan szinten jógázott, hogy a lelke már az életében képes volt elhagyni a testét. A látóképességemet tőle örököltem.

Az első látásom négy és fél éves koromban történt. Az apai nagymamám kórházban feküdt, és én tudtam, mikor fog meghalni. Rimánkodtam, vigyenek be hozzá elbúcsúzni, de a korom miatt nem engedtek az intenzívre. Az igazán „életbevágó” látásom a terhességem idején esett meg. Három héttel a kiírt szülésem előtt berohantam a nőgyógyászomhoz, hogy rögtön indítsák be a szülést, különben meghal a babám. Mivel őrjöngtem, beindították, és kiderült, a megrepesztett burok magzatvize olyan fekáliás volt, hogy a bélsármérgezés egy nap alatt megölte volna a gyerekemet.

Apu halála előtt – még csak hobbiszinten – Müller Rózsa által, aki az ország egyik leghíresebb jósnője, bekerültem abba a háromfős csapatba, amelyet „mint látót eltűnt és holt személyek felkutatására” a BRFK nyomozói foglalkoztattak. A XXI. század című tévéműsor 2007-ben filmet is forgatott rólunk. Hogyan működik? Ehhez kell az eltűnt egy személyes holmija, mert azzal lehet kapcsolatot teremteni a lelkével, megtudhatjuk, él-e még vagy halott. Én többek között egy, az Erzsébet hídról a Dunába ugrott fiúról mondtam meg a rendőröknek, a folyó melyik sodrása mentén találják meg – a tetemet. Ott volt.

Túl egy kurta házasságon, amelyből a most egyetemista gyermekem született, költöztem ki ide, erdő mellé, már hivatásos jósnőként. A helyiek eleinte furcsállottak. Végül mégis hozzám fordult a lovarda tulajdonosa, amikor eltűnt a kutyája. Láttam az állatot Budakeszin megkötve, azt is, hogy a láncát kitépve Telkibe megy, majd az általam készített fotós plakát alapján egy házaspár visszahozza. Így történt. Utána szóltam a gazdának, ne vigye többé a kutyát sehová, mert vadászok lelövik. Nem hitt nekem, a kutyát pár hónap múlva lelőtték. Sajnáltam, mert magam is kutyás vagyok, de az eset után a reputációm megnőtt.

Később az egyik helyi fiú elhozta hozzám két vidéki rokonát, két roma férfit. Az egyiknek megjósoltam, családi vitája lesz, és ha beül a kocsiba, halálos baleset éri. Nos, rá egy évre ágyba vitte az anyósát, amiért a vajda meg akarta fenyíteni. A fiú rémülten kocsiba ugrott, a vajda utána küldte az embereit, ő padlógázzal hajtott, felcsavarodott egy fára és szörnyethalt. Ha megfogadja az intelmemet, hogy felindultan sose üljön kocsiba, még ma is élne.

Hiszem, hogy minden élőlénynek lelket adott a Teremtő. Jósként én azt az adottságot kaptam az égiektől, hogy Segítő legyek. Minden, ami erőszakos, mint például a fekete mágia, ami egyenlő az akaratbefolyásolással, távol áll tőlem. Hozzám bármilyen bajjalgonddal jöhetnek, ha tudok, segítek. Ehhez egyik segédeszközöm a cigány kártya, a másik egy rézpálca. Azzal mérem be az illető auráját, rendben van-e. Nagyon fontos a test-lélek harmóniája, mert az véd meg az ártó energiáktól. Olyan ez, mint a Földünk ózonrétege, amely egyre vékonyabb, és a Föld is egyre kiszolgáltatottabb. Fárasztó ez a munka, időnként leállok megtisztulni. Világunkban egyre több rosszat látok. Az emberek nem egymást segítve, hanem egymást manipulálva élnek. A pénz miatt kizsákmányolják önmagukat, a körülöttük élőket és a természetet is. Pedig közösen annyi mindent teremthetnénk! Az élet nem arról szól, hogy nekem több lesz, ha mástól elveszek. Arról kellene szólnia: nekem is több lesz, ha másnak adok.

Lejegyezte: Keresztény Gabriella