Én, a szarka - Az egyetlen szárnyas, amelyik ilyesmire képes!...

A zárt erdők kivételével szinte mindenütt találkozhatunk a szarkával, újabban egyre gyakrabban tűnik föl a településeken, városokban is. Fészekrabló hajlama általános rossz hírét kelti (a mi kertünkben is kiforgatta a rozsdafarkú fészkét), ráadásul a vadgazdálkodóknak is a bögyében van: őt is felelősnek tartják az apróvadállomány csökkenéséért. Mindenevő, a mindenkori táplálékkínálathoz alkalmazkodó madár, étlapján a rovaroktól kezdve a madártojásokon, kisebb gerinceseken és a dögökön át a gyümölcs és a gabona egyaránt szerepel. Annak ellenére, hogy július 1. és február utolsó napja között vadászható, állománya lassan, de biztosan növekszik. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba verődve kóborol. 

A szarkafészek messziről szedett-vedett tákolmánynak látszik. De csak messziről, mert ha jobban megnézzük, kiderül: igazi mestermunka. Az élethosszig tartó, példás párkapcsolatban élő szarkapár a fák magasában először egy nagy gallyfészket épít, amelynek tetejét szúrós ágakkal fedi. A fészek belsejét azután sárral tapasztja, puha anyagokkal béleli, s rajta csak szűk búvónyílásokat hagy. Ebbe pottyantja 5–9 tojását az anyamadár, és itt kelti ki. Az apa őrzi és eteti a párját, majd részt vesz a fiókák táplálásában is. A fiókák háromhetesen már elhagyják a fészket, de a szüleik egy ideig továbbra is gondoskodnak róluk.