Fordulópont a világ harcában a klímaváltozás ellen

LEALKUDTÁK FOKRÓL FOKRA
Két Celsius-fok alatti talajszinti átlaghőmérséklet-emelkedés elérése mellett erőfeszítéseket kell tenni az 1,5 fokos szint átlépésének elkerüléséhez. E célkitűzéshez a tengerszint-emelkedéstől veszélyeztetett országok ragaszkodtak. 2050-re egyensúlyba kell hozni a CO2-kibocsátást és annak megkötését. Ezzel papíron a szénhidrogén-alapú energiahordozók és az üvegházhatású gázok korszaka lezárul. A végső cél, hogy elérjék az üvegházhatású gázok semlegességét. Azaz annyi, mindenekelőtt CO2-t juttathat a bolygó légkörébe az emberiség, amennyit a Föld bioszférája – erdők és tengerek mindenekelőtt – képes természetes úton semlegesíteni.

SZIGORÍTHATÓ, ELLENŐRIZHETŐ
A tárgyalások egyik igazi sikerének tekinthető részlet: először 2023-ban, majd utána ötévenként kötelező felülvizsgálatot írnak elő a célok pontosítására, erősítésére, és csak a meglévőnél ambiciózusabb vállalásokat lehetne ezekben elfogadni. A rendszer előkészítésére az Éghajlat-változási Kormányközi Testületnek (IPCC) 2018-ra egy, a 1,5 fokos pálya hatásait modellező jelentést kell felmutatnia. Egységes beszámolási kötelezettség terhel minden államot az üvegházhatású gázok kibocsátásáról. A megállapodás 2020-ban lép életbe, amikor a fejlett országok egy része által elfogadott kiotói egyezmény hatálya lejár. A párizsi szerződést 2016. április 22-én írják alá.

KÁRENYHÍTÉS LEHETSÉGES
Az egyezményt aláíró államok elismerik a károkat és veszteségeket, amelyeket a klímaváltozás okoz. Ugyan perelni ezek miatt nem lehet a legnagyobb károsanyag-kibocsátókat, de 2016-ban egyeztetések kezdődnek. 2020-tól évi százmilliárd dollárt fizetnek a fejlett országok a klímaváltozástól sújtott államok biztosítására és energiaellátásuk reformjára. A költségek egy részét cégeknek kell állniuk. Az egyezmény kimondja: a felelősség továbbra is a fejlett világot terheli. Ám a többi országnak lehetőségei és fejlettsége függvényében ki kell vennie a részét a klímavédelemből.