Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a napkeleti bölcsek köszöntötték az újszülöttet - Tényleg: miben áll a bölcsesség titka?

Ültünk ebéd után a kertben, az agylágyító júliusi melegben, néztük a csupán félig bevakolt házfalat: apai jó barátom, János, a sógora, a mezőkövesdi Józsi bácsi meg én. Sehogy sem akaródzott felállni. Aztán Józsi bácsi ránk nézett, picit elmosolyodott, majd hirtelen talpra szökkent: – Ha ülünk, akkor is meleg van. Ha dolgozunk, akkor is. Hát folytassuk, fiúk! – rikkantotta, s mi ketten megadóan követtük őt a habarcsos láda felé. 

– A bölcs a megtanultnál többet és másként lát, észreveszi a megfoghatatlant. Nem vész el a részletekben, egységben és összefüggéseiben értelmezi az embereket és a világot, amiben megtalálja saját és környezete harmóniáját. Magában hordozza a mértékletességet, a felelősségvállalást, a lelkiismeretességet – értékel Gőgh Edit főorvos. – A Bibliában áll: „A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság.” Salamon király így fohászkodott Istenhez: „Uram Istenem (…) adj nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt: hiszen ki tudná helyesen kormányozni ezt a te nagy népedet?” Isten így válaszolt: „Mivel (…) nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek: megadom neked a bölcsességet és a tudományt.” 

A Bölcsesség könyvében mondja Salamon király: „Könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. 

– Szerintem lehet briliáns egy hétéves kisgyerek és kevéssé belátó a már sok mindent megélt felnőtt is – töpreng a harmincas éveiben járó Kertész Zita kereskedő. – Úgy érzem, bárkit a szemlélődés és az elemzés hajlama ragad magával, hogy megismerje, rendszerezze és alkalmazza a célirányos megoldásokat. Nem a hozzáértés birtoklása, hanem az ismeretek hasznossága vezet el a bölcsességig. 

– Hallottam, a bölcsességfog neve onnan ered, hogy – néhány esztendei készülődés után – a 18. és 25. életév között bújik elő, amikorra állítólag a legtöbb tudás birtokába jutunk. Eszerint már csak három évet kell várnom, hogy bölcsnek nevezhessem magam. Úgy tudom, az ilyen fogak közül nem ritkán csak egyik-másik, netán egy sem bújik elő. Türelmetlenül várom is mindet… – nevet az egyetemista Szalai Attila. 

– Ki a bölcs? Hát én nem – borong a 41 éves sofőr, Simon Géza. – Mert akkor bizonyosan nem jött volna több kacskaringó is az életemben. De hát fiatalon nem annyira az elmélyülés, inkább a lendület vitt engem is előre. Ami a legjobban bánt: „szorgos munkával” elértem, hogy az idei szentestén nem a kisfiammal és az anyukájával együtt ülök az ünnepi asztalhoz. De hogy a kérdésre is válaszoljak: sok élményre van szükségünk, és mások történeteiből szintén okulhatunk eleget. Meg kell nyitni magunkat, hogy a hozzánk elérő gondolattöredékekből is építkezhessünk. 

– Úgy vélem, a legfontosabb az elfogadás – állítja a 38 éves tanárnő, Gácsi Varga Mariann. – A bölcs képes elfogadni és kiállni a viszontagságokat, a megpróbáltatásokat. Elfogadja a többieket, megtanul együtt élni velük, türelmes és nagyvonalú. Tudja, a világ nem körülötte forog, mint ahogyan azt is, hogy ezzel sokan nincsenek tisztában. A bölcsességhez minél többet kell átélni, kitapasztalni, megérteni és feldolgozni. 

Az ógörög philoszophia – „a bölcsesség szeretete” értelmű – szóból ered a filozófia elnevezés. A sophia, azaz a bölcsesség eredetileg mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett. 

Így lehetett valaki bölcs a házépítésben, a hajókormányzásban, a kocsihajtásban. Az i. e. VI. századtól kezdve tartják úgy, hogy az élet alapvető dolgaiban jártas ember a bölcs. Akárhogy is, egyvalami biztos: a bölcsességet senki nem veheti meg kilóra…