Hitlernek címezve

A harmincas évekre Gandhi már nemzetközi hírű politikus volt, ezért sokan kifejezetten kérték is, hogy írjon az egyre többeket aggasztó német kancellárnak. „Ön az egyetlen ember ma a világon, aki képes megakadályozni a háborút, amely vademberré alacsonyítaná az emberiséget – írta Gandhi 1939. július 23-án a „Kedves Barátom” megszólítással induló levélben, amelyben a saját, jól bevált háborúmentes módszerét ajánlja Hitler figyelmébe, a végén pedig udvariasan elnézést kér tőle, ha zavarta volna. A Führerhez végül el sem jutott a levél, mert a brit kormány útközben elfogta. Bár valószínűleg úgyis fütyült volna rá. Bő egy hónappal később ki is tört a háború.

A második levelet 1940-ben, karácsony szentestéjén küldte Gandhi.

Ez már jóval hosszabb volt, mint az előző, de a megszólítást ebben is megtartotta, mert, mint írta, nincsenek ellenségei, az egész emberiséget a barátjának tekinti. Ezzel együtt itt már jóval bírálóbb, bár továbbra is valószínűtlenül udvarias hangot ütött meg. Azt írta, nincs kétsége Hitler „bátorsága és a szülőhazája iránti elkötelezettsége felől”, és azt sem hiszi, hogy valóban „az ellenfelei által leírt szörnyeteg” lenne, ugyanakkor sok cselekedete „szörnyűséges és az emberi méltósághoz nem illő.”

Gandhi hosszasan ír az indiai ellenállásról, és hogy az erőszakmentes küzdelem igenis sikeres lehet, méghozzá „a pusztítás tudományának segítsége nélkül, amelyet ön olyan tökéletes szintre emelt. Ezért én az emberiség nevében arra kérem, hagyja abba a háborút”.

Érdekes megfigyelni a levél felépítését, ahogy a barátságtól a bírálaton át eljut a közös pontig – a britellenességig –, hogy aztán erre alapozva próbálja eladni a saját békés módszerét az erőszakkal szemben.

Első olvasatra igen naiv, de valójában jól felépített, okos és diplomatikus levél, ami persze nyilvánvalóan pusztába kiáltott szó maradt…