Hölgyeknek sem illetlen

A higgadt korcsolyázó első dolgának tartja, hogy meggyőződjék, vajon megbírja-e, elég vastag-e már a jég – szögezték le e sport első szabályát 1900-ban. Műjégen legalább emiatt nem kell aggódni. Az úri társaság mégis nehezen hagyta magát jégre vinni – kínos lett volna a városligeti tavon együtt csúszkálni a gyerkőcökkel. Lássuk, hogyan sikerült mégis divatba hozni e sportot! 

Szemlőhegyi Kresz Géza orvos, a mentőszolgálat későbbi alapítója hírét vette, hogy Bécsben korcsolyázóegylet van alakulóban. A császárvárosba sietett hát tanulmányozni azt, mi több, elhozni az osztrák egylet alapszabályát, hogy annak mintájára készíthessék el a pestit. „Nálunk a korcsolyázás még akkortájt nem volt divatos szórakozás, sőt az orvosoknál és az előkelőbb körökben egyenesen ellenszenvvel találkozott az eszme. Amazok az egészségre károsnak tartották, emezek pedig a hölgyekre nézve illetlennek mondták azt” – sajnálkozott Kresz Géza. De nem adta fel, végül csak sikerült leküzdenie az ellenszenvet, és 1869 decemberében megalakították a Budapesti Korcsolyázó Egyletet egy kávéház kártyatermében. 

A jégpálya megnyitója már ünnepélyes eseménynek számított 1870. január 29-én, ezen Rudolf koronaherceg is megjelent. A későbbi csarnok elődje, egy kis fabódé nem volt épp elegáns: „Egyik sarokban egy szalmazsuppokból rögtönzött pamlag állt, erre ültek a hölgyek, míg a szolgálatkész gavallérok felkötötték lábacskáikra az ócska divatú, szíjas korcsolyákat.” Ez a melegedő 1874-ben leégett. Az új épület terveit Lechner Ödön készíthette el: a nyitott kupolában a zenekar muzsikált, a nagyteremben üldögélhettek a szülők, lejjebb a korcsolyakötő helyiség kapott helyet, a földszinten pedig melegedhettek a fázósak. A csarnokot hamar kinőtte az úri társaság, ezért 1895-re tágasabb, neobarokk stílusú épületet emeltek. 

„A korcsolyázást néhányan megkezdvén, a nézők között észrevettük boldogult báró Eötvös József két fiatal, bájos leánykáját, akik mintha nagy érdeklődéssel kísérték volna ezt az új sportot. Felkerestük tehát az előkelő világ ezen egyik legelőkelőbb családját, s arra kértük, hogy a szülők engedjék a hölgyeket a jégre ne csak nézőkül, hanem a korcsolyázás megtanulására is. Pár nap alatt egy egész kis sereg szebbnél szebb fiatal hölgy hidegtől rózsássá pirult vidám mosolygó arcza avatta a jégsportot a legkedveltebb sportok közé” – írta visszaemlékezve Kresz Géza. Bécsi virsli „ozsonnák” tették itt színesebbé az ifjak életét, a zenét kintornás szolgáltatta. Sőt 1893-ban már szabályos gyorskorcsolyaversenyt rendeztek a Városligetben. Amíg melegedőszobák sem voltak, az anyák és a gardedámok takaróba burkolózva, faszénparázs mellett dideregtek a szánokon, míg az ifjak siklottak. Az addig telente üres Városliget, ahol csak egy-egy magányos fogat fordult meg, ezentúl a hideg napokon is benépesült. 

Bécsben jelmezes jégünnepélyeken szórakozott az úri közönség, és ezt megirigyelték Pesten is. A „bécsi jégélet” mintájára 1905 telén aztán a Városligeti-tó jégpályáján is gyülekezett a jelmezesek tarka serege. A jégpalota zsúfolásig megtelt, a korzó előtti térre sereglett a nép, a farsangi eseményről a lapok is tudósítottak. Az úri társaság keringőzött, egy korcsolyázóbajnok pedig a kopogós gömöri csárdást is eljárta a jégen, az est végén pedig kétszáz pár siklott a francia négyes ütemére. 

A Városligeti-tó jegén tartották az első nyilvános „jéghockey-mérkőzést” 1908-ban, az arisztokraták csapatában bárók, grófok és hercegek léptek jégre. A csapat tagja, a sportág elkötelezett híve volt gróf Bethlen István is, akit később mint miniszterelnököt ismert meg az ország. Felesége is kiválóan korcsolyázott, István nevű középső fia pedig főiskolai világbajnok lett jégkorongban. 

A következő évben, 1909-ben már műkorcsolya-világbajnokságot rendeztek nálunk. A kecses Kronberger Lili itt szerezte meg négy világbajnoki címe egyikét. A bájos versenyzőt már 13 éves korától csillagként dédelgették. Kodály Zoltán javasolta neki, hogy zenei kíséret mellett mutassa be programját, így 1911- ben ő volt az első, aki zenés kűrt futott.

Sportéletünk fellendítésére fontos lenne, hogy műjégpályát építsenek a fővárosban, csakhogy ez horribilis összegbe kerül – erről cikkeztek a lapok már az I. világháború előtt. Végül 1926-ban örvendhettek a gépi hűtésű pályának a pestiek, a bécsiek után másodikként Európában. Ma a Városligeti Műjégpálya – amelyet néhány éve újítottak fel – a legnagyobb területű ilyen létesítmény a kontinensen, 14 ezer négyzetméter jégfelülettel várja a korcsolyázókat.