Hullák a sodródó, titokzatos hajókon

A japán szigetek és az ázsiai kontinens között, a Japán-tengerben két nevezetes, egymással szemben mozgó tengeráramlat dolgozik, a Liman- és a Cusima-áramlat.

Ezeknek a mozgásából kiindulva valószínűsíthető, hogy a hajók Észak-Korea keleti partjaitól merészkedtek túl mélyen a tengerbe, ahonnan valamilyen oknál fogva nem tértek haza – majd az irányítást vesztett hajókat elragadták az áramlatok, és Japánba sodorták. Ez legkevesebb 1400 kilométeres utat jelent – ha hozzávesszük, hogy az áramlat sebessége óránként egy kilométernél is kisebb, némi számolással arra juthatunk, hogy a pórul járt matrózok (vagy bárkik) két hónapig is hánykolódhattak a tengeren. Ami megmagyarázhatja azt, hogy némely holttestek miért is csonkák.

A hajók felépítése is észak-koreai vonásokat hordoz: fából készültek, és semmilyen modern technikai eszköz nincs a fedélzetükön. Egyik bárkán észak-koreai zászlómaradványt találtak, másikon egy „Észak-koreai hadsereg” feliratot.

A halászat kényszerű fejlesztésének áldozatai az ismeretlenek, túl messzire távolodván a partoktól? Disszidensek, akik elszámolták magukat? Kivégzettek, akiket hajóra pakolva tüntettek el? Vagy az étlen-szomjan vízre tevés szörnyű büntetésével sújtották őket, ami még a kivégzésnél is rosszabb? Rejtély, ahogy Észak-Koreával kapcsolatosan szinte minden. A nyomozás végeredménye előre borítékolhatóan izgalmas lesz. Ha lesz.