Válaszok a leghitelesebb forrásból: egy asszonytól, aki maga is HIV-pozitív

A már nyugdíjas matematika–fizika szakos tanárnő, Márta története akár banálisnak is mondható. – 2000 óta vagyok HIV-fertőzött, a férjemtől kaptam el a vírust. Hetekig tartó 40 fokos lázzal küszködött, több kórházat is megjárt, de sehol nem tudták kideríteni, hogy mi a baja. Végül eljutottunk a Szent László Kórházban működő lázambulanciára, ahol azonnal felismerték a HIV-fertőzés tüneteit. Másnap rajtam is elvégezték a tesztet. Pozitív lett. 

Az asszony szinte sokkot kapott a hírtől. Mint mondja, legszívesebben megölte volna a hűtlenkedő embert, aki megfertőzte a gyógyíthatatlan kórral, de erőt vett magán, s ápolta az akkor már nagybeteg párját fél éven át, egészen a haláláig. A betegség stádiumait végigkísérve felkészült: hamarosan rá is ez a sors vár.  

A fertőzöttség azt jelenti, hogy a szervezetben már jelen van a vírus, de csak lappang. Majd egyszer csak elkezd szaporodni, és megtámadja az immunrendszert. Romba dől a szervezet védekezőképessége; ez az úgynevezett szerzett immunhiányos állapot, az AIDS. A HIV-fertőzöttek többsége azonban nem AIDS-ben hal meg, hanem egyéb, súlyos betegségekben, melyekkel a legyengült szervezetük nem tud megbirkózni. Márta esetében gyógyszeres kezeléssel sikerült megállítani a vírusok szaporodását, s ma már kimutathatatlanul alacsony számban vannak jelen a vérében. Ez azt jelenti, hogy nem fertőző.

– Ha már Charlie Sheent említettük: valószínűleg ő is rendesen szedi a gyógyszereit, hiszen nem akar meghalni. Érdekes módon a partnerei felelősségét senki nem firtatja. Ismerték az életvitelét, miért nem vigyáztak magukra ezek a nők? – teszi fel a kérdést. – Ma öt vírushordozóból négyen nem tudják, hogy fertőzöttek. Magyarországon nem fordítunk kellő figyelmet a szűrésre, a megelőzésre sem, holott fontos lenne elmagyarázni az embereknek, hogy mi milyen kockázattal jár, hogyan lehet elkerülni a fertőzést. Sokan azért ódzkodnak az AIDS-teszttől, mert félnek a betegséggel kapcsolatos előítéletektől, a kirekesztéstől. Anonim szűrésre csak kevés helyen van lehetőség. 

Eleinte Márta sem mondta el a környezetének, hogy fertőzött. – Mindenekelőtt magamban kellett feldolgozni a történteket, de egy idő után nem bírtam a hallgatást. Először a barátnőmnek beszéltem a betegségemről, s csak azután a családomnak. A gyerekeimmel volt a legnehezebb közölni a hírt. A kollégáim és a tanítványaim szülei is tudták, hogy fertőzött vagyok. Elfogadtak ezzel együtt, egyetlen barátom, ismerősöm sem fordult el tőlem emiatt. 

Betegsége tapasztalatait arra használja fel, hogy a HIV-fertőzés megelőzésének a szószólója legyen, és segítsen a sorstársainak. Iskolákba jár felvilágosító előadásokat tartani, elmegy bárhova, ha hívják. 

HIV-pozitív nagymama címmel Facebook-oldalt is indított. „Szeretném, ha minél többen elfogadnák a létezésünket – írja egy helyütt –, ha csak az számítana, hogy emberek vagyunk, akit lehet szeretni vagy nem, lehet (mint bárki más) barát vagy ellenség, vagy csak valaki, aki éppen mellettük áll a villamoson...”