A felvétel a gyümölcsösben készült, 1944-ben, barackszedés közben, az egyórás ebédidőben

Nehéz volt a gyermekkorom, mégis voltak benne olyan pillanatok, amelyekre jó visszaemlékezni. Kerekegyházán születtem, 1926-ban, hárman vagyunk testvérek, én a legidősebb.

Ország-világOlvasói levél2016. 01. 14. csütörtök2016. 01. 14.
A felvétel a gyümölcsösben készült, 1944-ben, barackszedés közben, az egyórás ebédidőben

Amikor az elemi iskola hat osztályát kijártam, apám úgy döntött, hogy eleget tanultam, odaad „kis hónaposnak” a kerekegyházi Farkas család birtokára. Nagy területen gazdálkodtak, volt szőlőjük és gyümölcsösük. Ezen a birtokon mindig volt munka áprilistól októberig, napkeltétől napnyugtáig.
Velem egykorú lányok és fiúk dolgoztak ott, nagyon nehéz és fárasztó munkát végeztünk. Mégis minden este nótaszóval vonultunk végig az utcán, mert énekelni nagyon szerettünk. A felvétel a gyümölcsösben készült, 1944-ben, barackszedés közben, az egyórás ebédidőben. Én a létra előtt állok középen, kötényben. Mindösszesen négy évig dolgoztam az uradalomban, de az éneklés iránti szeretetem máig megmaradt.
Ezerkilencszázhetvenkettőben egyik alapító tagja lettem a helyi Tavaszi Szél népdalkörnek, mely máig működik. Hála istennek számos felkérést kapunk még, aminek nagyon örülünk. Amíg egészségileg bírom, addig szeretném csinálni. Négy gyermeket neveltünk fel a férjemmel, sajnos ő már nem él, de nagyon boldog nagymama vagyok a 9 unokámmal és dédnagymama a 12 dédunokámmal.


Simon Györgyné
Kerekegyháza

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek