Hol himba, hol mursi

A nyíregyházi kötődésű, de a kenyerét jó ideje Angliában kereső egykori joghallgató (Ausztrália kivételével) többször is megfordult már a világ minden földrészén. Sehol sem a turistalátványosságokat keresi – a perifériára szorult, többnyire árnyékban maradó emberek sorsa érdekli. És ha tud, segít is. Az erdélyi Déván például a Böjte Csaba nevével jelzett gyermekotthonban dolgozott hónapokig, Afrikában az árván maradt kisiskolások tanításában segédkezett, Indiában pedig a hírhedt becsületgyilkosságok felderítésében működött közre. Élményeiről az elmúlt évek során lapunk hasábjain is olvashattak olvasóink, sőt két nagy sikerű könyv is született: a dévai hónapok megrendítő tapasztalatairól A belém fagyott tenger, az indiai tapasztalatokról pedig Love Commando címen írt érdekfeszítő dokumentumregényt.

Most ismét nagy kaland előtt áll: négy hónapra Afrikába utazik, ahol olyan népcsoportokat keres fel, amelyek az etnikai vérengzések vagy az ott is rohamosan terjedő civilizáció hatására mára már majdnem eltűntek. Az úti tervben Uganda, Tanzánia és Etiópia mellett Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik szerepel. A világ vezető tudományos ismeretterjesztő folyóirata, a National Geographic felkérésére blogot is ír majd ottani élményeiről.

Az utazás előtt egy nagyon érdekes arcképsorozatot is közzétett a világhálón. Szabó Csaba grafikusművész és a Photoshop segítségével saját, sminktelen portréját alakíttatta át hét különböző afrikai nő vonásaivá, így illusztrálva az egyes törzsek tipikus külső jellemzőit – ezzel szeretné felhívni a figyelmet a himba, a turkana, a mursi, az arbore, a karo, a daasanach és a wodaabe (bororo) népcsoportokat fenyegető kihalás veszélyeire. Ezek a lenyűgöző portrék nemcsak azt mutatják be, hogyan változik a szépség ideálja kultúrkörönként, de bizonyítják azt is, hogy a maguk módján minden ember – bőrszínre, fajra, vallásra való tekintet nélkül – gyönyörű és megismételhetetlen.

TÖRZSEK A KIHALÁS SZÉLÉN

1. Himba: A félnomád pásztornép Észak-Namíbia és Dél-Angola részén honos, számukat ma 20 és 50 ezer közé teszik. A törzs egyike azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, amelyeknek sikerült megőrizniük eredeti életmódjukat; tagjai ma is önfenntartók, többségük a külvilágtól elszigetelten él. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amelyet okker, vaj és illatos, aromás gyanta keverékéből előállított kenőccsel, az ún. otjizével érnek el.

2. Turkana: A törzs tagjai félnomád pásztorok, akik Északnyugat-Kenyában honosak, becsült számuk 850 ezerre tehető. Ebben a társadalomban az állatállománynak nemcsak tej- és hústermelői funkciója van, de ez egyfajta valuta a menyasszony-ártárgyalások és a hozomány esetén is. Nem ritka ugyanis, hogy a törzs férfi tagjai poligám életmódot folytatnak, ahol az asszonyok számát az állatok fajtái és a csorda mérete határozzák meg.

3. Mursi: Az Etiópia délkeleti részén, a szomáliai határ közelében élő nomád állattartó törzs létszámáról nincsenek pontos adatok, négy-ötezren lehetnek. A mursi nők legendás ajaktányérjukról híresek, amelyet a lányok 15-16 éves korban kapnak meg – az alsó ajkuk bemetszése után – saját anyjuktól vagy a család női rokonaitól. Kezdetben egy 2 cm átmérőjű falemezt helyeznek az ajakba, majd a seb gyógyulása után ezt évről évre nagyobb tányérra cserélik le. Minden nő saját maga készíti és díszíti a lemezeket, ezek átmérője 8 cm-től több mint 20-ig terjedhet.

4. Arbore: Kis létszámú, körülbelül 6500 fős állattenyésztő népcsoport, amelynek tagjai Etiópiában, az Omo-völgy délnyugati részén élnek. Vagyonukat szarvasmarhákban mérik. Rituális táncaikról és énekeikről híresek, amelyekről azt tartják, hogy képesek megakadályozni a negatív energiák áramlását. A törzs eszményi szépségéhez hozzátartozik a test egyfajta csonkítása: késsel ejtett pontok a mellkason és a hason.

5. Daasanach: Az Etiópia, Kenya és Szudán területén élő, körülbelül 50 ezer főt számláló etnikai csoport tagjai hagyományosan nomád pásztorok, de az utóbbi ötven év során – miután elvették tőlük kenyai földjeiket – a szarvasmarha-, kecske- és juhállományuk teljesen megcsappant, így a törzs nagy számban vándorolt át az Omovölgybe, hogy ott kezdjen új életet. A helyi szokás szerint a leánygyermek női nemi szervét csonkolják, és az, akinek csiklóját nem távolították el, soha nem mehet férjhez.

6. Karo: A legkisebb népcsoport a térségben, számuk mindössze 1500- ra tehető. A testfestés kultúrájuk szerves részét képezi, ugyanis így különböztetik meg magukat a közelükben élő más törzsektől. A területen fellelhető természetes festékanyagok között található okker, fehér kréta, sárga ásványi kőzetek, szén és porrá zúzott vasérc is.

7. Wodaabe: Hagyományosan nomád szarvasmarhapásztorok és -kereskedők a Száhel-övezetben, 45 ezren lehetnek.
A törzs tagjai szépségükről ismertek: a nők homlokát, száját, állát pontszerű tetoválások, kezeiket geometrikus formák díszítik. Úgy tartják, ezekkel tarthatják távol a rossz szellemeket. A legfontosabb dátum a wodaabe naptárban az esős évszak végét jelző szeptemberi ün nep: a Gerewol fesztivál legfőbb attrakciója, amikor a házasulandó, festett, kicsinosított férfiak versengenek, hogy megnyerjék maguknak a hajadonokból álló zsűri valamelyikét.