Márkák bűvöletében

HALHATATLAN ZAMATOK
– Ismerős márkanevek hallatán sokan elkezdenek sztorizni, mindenkinek van ezekhez fűződő élménye. Az emberek nosztalgiával gondolnak vissza a hiánygazdaság azon időszakára, amiben, mai szemmel nézve, tulajdonképpen jól éltek – vélekedik Antalóczy Tímea szociológus. – Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyártók és termékeik akkoriban monopolhelyzetben voltak. Nem kellett versenytársakat lekörözni, csak el kellett hitetni az emberekkel, hogy minőségi árut kínálnak nekik. A „Fabulon a bőre őre” és a „Minden időben Tisza cipőben” szövegekkel nem is volt nehéz feladat. E márkák ma már generációkat kötnek össze, ezeken keresztül beszélgethetünk a múltról. De átívelnek a jelenbe is, hiszen a Tisza cipőt 2003-ban ismét piacra dobták, a Pick párizsi ma „nosztalgia” néven fut, s a Helia D is látványos formai megújulásokra képes. Ha meglátjuk a Melba- vagy a Párizsi kockát az élelmiszerboltok pénztárainál, illatok, ízek, élmények kelnek életre – mondja Antalóczy Tímea. De miként tűnt el sok márka szinte észrevétlenül a süllyesztőben, vagy hogyan alakultak át új tulajdonosok keze alatt?

HALADUNK A KORRAL
A „Váncza sütő-krémpor” 1925-ben indult hódító útjára. A névadó patikus reklámötletei hamar híressé tették a termékeit. (Nem sokkal maradtunk le Európától, a német Dr. Oetker 1903-ban dobta piacra a „sütésre alkalmas lisztet”.) A Váncza család más újdonsággal is előrukkolt: az első magyar technológiával készült leveskocka, puding- és parféporok, vaníliás, citromos cukor és több tápszer is a nevükhöz kötődik. A céget az államosítás után felszámolták, a neves és bevált termékeket egy ideig egy kekszgyár készítette. A Váncza-örökösök hamar megérezték a politikai változások szelét, és már a ’80-as évek végén megállapodtak a szabadalmi leírás átadásáról, a névhasználatról, így a Szilas-food Kft. üzemében készülő Váncza-termékek 1996-tól újra kaphatók a boltokban.

KÓLA LETT A BAMBI VESZTE
Az államosítások után sorra láttak napvilágot a szocializmus időszakát meghatározó termékek és szolgáltatások – például a Bambi, az ’50-es évek jelképévé vált frissítő, amely sokáig az egyetlen üdítő volt a piacon. A szénsavas narancsízű ital szintetikus alapanyagokból készült (egyes szóbeszédek szerint kátrányból), két és fél decis, csatos üvegben forgalmazták. Hanyatlását a külföldről érkező kóla okozta, ugyanis a ’70-es évek elején a Bambit gyártó üzemben nekiláttak a Pepsi Cola palackozásának. De Bambi még kapható, mégpedig Budapest II. kerületében. A munka ünnepén, 1961. május elsején nyílt meg az akkor korszerűnek számító Bambi Presszó. Ma is piros műbőr ülések virítanak a helyiségben, a falon pedig ott lóg a korabeli vendéglátóegységek kötelező táblája: Ittas egyéneket nem szolgálunk ki! Reggel az újságolvasóké és a dominósoké a terep, akárcsak fél évszázaddal ezelőtt.

KIVÁNDORLÓ ÉDESEINK
Vásárolni mindig kellett, „lemegyek a közértbe” – mondják ma is sokan. A Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt. 1948-ban jött létre, ennek a rövidítése volt a Közért, amely egyik pillanatról a másikra vált köznévvé. Ma már kevesen tudják, hogy akkoriban volt Tejért és Hússzék is, de azok kérészéletűek voltak. A rendszerváltást követő privatizáció idején a már korábban földarabolt „kerületi Közérteknek” 1670 boltjuk volt, és további 24 üzlete a Budapesti Közért Vállalatnak. Ez később, többszöri átalakulással a Spar-hálózat része lett. De beugorhatunk ma is egy tábla Boci csokiért, mely már Csehországban készül, és egy ropogós Balaton szeletért, noha azt meg Romániában gyártják.

TÍZHAVI FIZETÉSÉRT
És ha az emberek éppen nem a Közértbe ugrottak le és nem pihengettek egy presszóban Bambit szürcsölgetve, akkor otthon nézhették az Orion Rádió és Villamossági Vállalat készülékén a tévéműsort. Pontosan 1957. május elsején kezdődött az állandó adás, de a próbaadások miatt már egy évvel korábban meg lehetett vásárolni a készüléket. Igaz, akkor még csak a budapesti Ravill-Kereskedelmi Vállalatnál, a Lenin körúton. Egy készülék 5500 forintba került, egy mérnök átlagbére 550- 650 forint volt akkoriban. Húsz év alatt körülbelül 40 készüléktípust dobtak piacra, s 1968-ban legyártották az első színes tévéket is. A KGST-piac összeomlása miatt nehéz helyzetbe került a cég, a ’90-es évek elején csődeljárást indítottak ellene. Az Orion 1997 óta a szingapúri Thakral csoport tulajdonában van.
 

MOSTAK ÉS FOLTOZTAK
A „dolgozó nők munkájának könnyítésére” alapították 1948-ban a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalatot. Egy évvel később már Patyolat Kelmefestő és Vegytisztító Egyesülés néven kilenc tagvállalatot foglalt magába, tevékenységi köre fehérneműk tisztítása, a megrongálódott fehérneműk javítása, továbbá ruhák és kelmék festése, vegytisztítása volt. Az egyesülés általános jogutódaként a Fővárosi Tanács 1957-ben létrehozta a Fővárosi Patyolat Vállalatot (FPV), és vidéken is voltak Patyolatok. A vállalat 1985- től hat önálló érdekeltségű leányvállalatot alapított, majd 1992-ben az Állami Vagyonügynökség államigazgatási felügyelet alá helyezte az FPV-t. Ezt a céget végelszámolással szüntették meg. A korábbi Patyolat leányvállalatok közül a Harmat Textiltisztító Kft. a Patyolatot márkanévként használja ma is.
 

VICCEK CÉLTÁBLÁJA
Ki gondolná, hogy az 1960-ban alapított Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, vagyis a Gelka szolgáltatási diszpécserközpontja egyedülállónak számított Európában, s amelyet Pestről a 333-333-as számon lehetett hívni? A cég inkább a vicclapokban, semmint a marketingtankönyvekben hagyott nyomot maga után, a rendszerváltozás után föl is számolták.