Nagyszerű harcosok, tökéletesen kiszolgálják a közönségüket, nem vallanak szégyent a nemzetközi porondon sem!...

A mesterrel a Tiszaligeti sportcsarnokban beszéltünk meg találkozót. Az edzés végére érkeztem: Pór Péter a játékosok gyűrűjében állva apró embernek tűnik. Van olyan kosarasa, akinek csak a válláig ér. Aztán kezet fogunk – előttem áll egy átlagos magasságú férfi, aki mintha közben megnőtt volna. Ilyen a kosárlabdasport relativitáselmélete...

Pór Pétert már jól ismerik Szolnokon, hiszen több trénernek volt a segítője, többek között Kmézics Zoránnak meg Rezák Lászlónak is, akikkel emlékezetes sikereket ért el a csapat. Most viszont egy szál magában kell döntenie – az eredmények tanúsága szerint sikerrel teszi. Játékosként kezdte gyerekkorában, de aztán, ahogy „visszamaradt a növésben” – és most a kétméteres magasságra tessék gondolni –, egyre inkább az edzői munka felé fordult az érdeklődése. Karcagon, egy második vonalbeli csapatban már játékosedzőként szerepelt, aztán Szolnokon másodedzőként dolgozott négy-öt mester keze alá, akiktől elleste a szakma fortélyait és beépítette a filozófiájába.

Azt kérdem: mi kellene ahhoz, hogy a szolnoki csapatról beszéljen egész Európa?

A válasz kézenfekvően egyszerű: hatalmas büdzsé! Ezek a játékosok, akik most az Olaj KK-ban szerepelnek, nagyszerű harcosok, tökéletesen kiszolgálják a közönségüket, nem vallanak szégyent a nemzetközi porondon sem – bizonyítja ezt a litvániai remek siker –, de nem világsztárok. Nemrég a Szentpétervári Zenit bizonyította be, hogy azért az egy másik kávéház… Ami az utánpótlást illeti, a 16–20 éves fiatalok között van számos tehetség, egyikük-másikuk máris a kispad végén ül, és néha szóhoz is jut. Kérdezném arról is, mennyi pénz van a kosárlabdában, hiszen a labdarúgásban, úszásban, teniszben és még jó néhány sportágban az eredmények mellé az elnyert összeget is odaírják. Erről Pór Péter nem tud és nem is akar nyilatkozni.

Hogy mi lehet Pór Péter sikereinek a titka? Elindult Szolnokról egy közepes termetű kosaras, aki zokszó nélkül félreállt, amikor látta, vannak nála jobbak. Odaadóan szolgált másokat, miközben szorgalmasan tanulta tőlük a szakmát. Aztán, mikor úgy érezte, edzőként teljes fegyverzetben áll, visszatért oda, ahonnan elindult. És szolgálja azt a csapatot, ahol az első labdát dobta kosárra.

Szép történet – és ezzel a karrierrel szerencsére nincs egyedül a Tiszaligetben. Ha van titka az Olaj KK sikerének, akkor alighanem ez az.