Ő az a polgármester, aki szembemegy a széllel: nem egy 33 éves, háromgyermekes családanyára számítottunk

Ránézésre nincs benne semmi különös. Olyan, mint a legtöbb magyar falu. Sok ház felújításért kiált, a módosabbnak tűnő portákon és épületeken megakad az ember szeme. A helyiek a hideg elől behúzódnak házaikba, alig látni embert az utcákon. A Fejér megyei Pázmándon járunk, amely Székesfehérvártól 20 kilométerre fekszik. A hírekben ritkán lehet hallani a 2100 lelkes faluról, ám az utóbbi években a volt és a jelenlegi polgármester csatározásairól tudhattunk. Korrupció, vesztegetés, elsíbolt pénzek, mutyizás – e szavak röpködtek a levegőben, de országos szinten már a szeme se rebbent senkinek. Hiszen a korrupció talán a leggyakrabban használt szó a rendszerváltozás óta. Miközben egy felmérés szerint a magyar társadalom 84 százaléka jelentős problémának tartja a jelenséget.

Pázmánd az egyetlen település az országban, amelynek önkormányzata pár hónapja vállalta: honlapján a gazdálkodásával kapcsolatos minden információt nyilvánossá teszi. Ezentúl egyetlen olyan lépés sem történik a falu pénzügyeiben, amiről ne szerezhetne tudomást bárki.

Vajon milyen lehet az a polgármester, aki a jelenlegi közéleti és politikai helyzetben széllel szemben megy? Kíváncsian várjuk a találkozást. Az biztos, hogy nem egy 33 éves, háromgyermekes családanyára számítottunk. Virányiné Reichenbach Mónika első ránézésre inkább tűnik örökmozgó tinilánynak, mint céltudatos polgármesternek. Pázmándon született, hétéves volt, amikor szüleivel a közeli Pákozdra költözött. Gyakran hazajárt a nagyszüleihez, a nyarakat náluk töltötte, neki ez a falu jelentette a paradicsomot. Már gyerekként elhatározta, hogy itt fog élni. Érettségi után elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, ott ismerkedett meg leendő férjével. Aztán megszülettek a gyerekek, közben Pécsett elvégezte az Állam- és Jogtudományi Egyetemet, mellékesen pedig levezényelt egy házépítést.

Még mindig maradtak szabad kapacitásai, huszonöt évesen már ott ült a helyi képviselőtestületben. Jó kapcsolata volt az akkori polgármesterrel, aki amúgy a bérmakeresztapja is, összejárt a két család. Eleinte minden jól ment a faluban. A katolikus településen az első szabad választásokon elsöprő győzelmet aratott Kutai Tibor, aki húsz évig állt a település élén. Támogatói várták a falu fellendülését, de fokozatosan úrrá lett rajtuk a csalódás. A Pázmánd Tévén megszűnt a képviselő-testületi ülések élő közvetítése, hogy senki se lássa, ki hogyan szavaz egy-egy javaslatra. A kötelező csatornázásra befizetett pénzeknél milliók „tűntek el”, Reichenbach Mónika szerint majd’ 200 millió forint volt a különbség a leltár szerinti és a vagyonértékelés összege között. Az utak több helyen ma is beszakadnak, az egykori fővállalkozó rendszeres „vendég” a faluban, hogy kijavítsa a hibákat. Történetek szólnak még potom pénzért eladott szántóföldről, amelyet pár nap múlva belterületté nyilvánítottak. És van olyan jó barát is, akinek hivatalosan ugyan nincs munkája, de Audival jár.

– Sok mindent nem tudunk bizonyítani, pedig több ügynek a bíróságon lenne a helye. Nálam hamar betelt a pohár, ezért indultam a 2010-es választásokon. Nem volt egyszerű lelkileg. A kampány alatt ellopták a biciklimet, megbuherálták az autómat, tönkretették rajta a féket. A gyerekeimet el kellett vinnem a helyi iskolából, mert a fiamat agyba-főbe verte néhány iskolástársa. A vallomásokból kiderült, hogy felnőttek bujtották föl őket – mondja a fiatal polgármester, akit semmivel sem lehetett eltántorítani. Öt évvel ezelőtt a teljes testület ellenzékbe vonult vele szemben, szinte meg sem hallgatták, milyen ötletei vannak, automatikusan leszavazták. – Támogatom az amerikai választási rendszert, ahol két ciklusnál tovább egyetlen államelnök vagy helyi vezető sem maradhat a székében. Így esélyük sincs rá, hogy kiskirályságot alakítsanak ki maguk körül. Nálunk az egyetlen lehetőség, hogy valakivel kapcsolatban föl se merüljön a korrupció gyanúja, az a nyilvánosság. Ezért csatlakoztunk az Üvegfalu-programhoz – mondja Reichenbach Mónika, aki időközben a Budapesti Gazdasági Főiskola PR-szakát is elvégezte.

Az önkormányzati törvény előírja az adatszolgáltatási kötelezettséget, de ha ezt nem teszik meg a települések vezetői, annak semmilyen következménye nincs. Az eDemokrácia Műhely Egyesület kutatása szerint jelenleg az önkormányzatok 17 százaléka tesz eleget a közzétételi kötelezettségének. Az eDemokrácia közreműködésével, valamint a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével olyan internetes portál készült, amelyen a helyhatóságok számára előírt 250 különféle adat mellett a falu működését meghatározó számos információt is közzé lehet tenni. Ezt az internetes portált használja Pázmánd, de bármelyik település csatlakozhat, az alapfunkciókat ingyenesen hozzáférhetővé teszi az egyesület. Pázmánd minden levelet, meghívót, jegyzőkönyvet nyilvánosságra hoz, a Pázmánd Tévében újra a nyilvánosságé a terep.

Útnak indulunk, hogy bekukkantsunk a falu életébe. Munkaidő végén nagyobb a jövés-menés, mint amikor megérkeztünk. Itt mindenki köszön mindenkinek, nem a titulusnak szól a „jó napot”. Sokan fordulnak segítségért, tanácsért a polgármesterhez hivatalos és jogi ügyekben is. A járdák mentén színes kis figurák „laknak” a kivágott fák ottmaradt törzseiben. A helyiek gyomlálják a környéküket, még egyet sem rongáltak meg. Lassan elérjük a művelődési házat, nemrég újították föl. Beépítették a tetőteret, az ablakok miatt három éve pereskedik az önkormányzat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal...

– Egy notórius feljelentő, aki nem szeret bennünket túlságosan, azzal vádolja a hivatalt, hogy használt ablakokat szereltünk be, miközben az elszámolásunkban újak szerepeltek. Ez nem igaz. Egy kiállított ablakot vettünk, a többi raktárról érkezett, azokat használtuk föl – mondja a polgármester, majd megmutatja, hogy a közmunkások mit csinálnak a könyvtárban. A pázmándi újszülötteknek készül ajándék, hungarocellből kivágják és dekorálják az apróságok nevét.

Megyünk tovább, szemben a templom, amely az 1700-as évekig a jezsuitáké volt.

– Szeretném, ha visszatérne az oktatásba a jezsuita szellemiség. Már komoly tárgyalások folynak, hogy az állam helyett az ő kezükbe kerüljön a pázmándi iskola, még Ferenc pápához is eljutott a szándékunk híre. A mai oktatási rendszer megöli a kreativitást és a gyerekek lelkét, ideje ezen változtatni.

Odaérünk az óvodához. Az udvaron színes gumikerekek sorjáznak, teraszosan kialakított kiskert vonzza a szemet. Pázmánd két évvel ezelőtt csatlakozott, az országban elsőként, az USA-ban már negyven éve működő Earthship (földhajó) programhoz. Lényege a környezettudatos gondolkodás, többek között az autógumik újrahasznosítása. Egyébként itt a lomtalanítás is úgy zajlik, hogy mindenki elviszi a szemetét az iskolaudvarra, ahol hozzáértő emberek különválogatják és szelektíven értékesítik azokat. Az ebből befolyó pénz az iskolának és a civileknek megy. Bent a csoportszobák egy-egy falát parajdi sótégla borítja, ennek köszönhető, hogy a helyi gyerekeknél kevesebb a légúti megbetegedés, mint máshol.

Pázmánd öt éve vezette be az utcabizalmi rendszert. Harminchárom utcarész található a településen, ugyanennyi a „bizalmi” emberek száma.

– Az utca választja az arra alkalmas személyt. Örömmel vállaltam – mondja a 76 éves Csurgó Ferenc, tősgyökeres pázmándi. Valamikor tanácstag volt a faluban, sokat látott. – Ha bármilyen gondja, baja van valakinek az utcában, először hozzám fordul, mert tudja, hogy én rögtön elérem a polgármester asszonyt. De azonnal jelentem neki, ha gond van az úttal, a vízelvezető árokkal. Szólok, hogy ki a legrászorultabb a téli tüzelőre, segítjük az új lakókat is. Ha utcai szinten nincsenek konfliktusok és nem halmozódnak a problémák, az a településnek is jó.

Fontos momentum a falu életében a hit. Igaz, a templomokban egyre kevesebben vannak, mert sorra halnak az idősek.

– Hiába ül valaki vasárnaponként a templomban, ha nem a hit betűje szerint él – vallja a 38 éves Halász Károlyné Krisztina családgondozó, aki hittant oktat a helyi óvodában és az iskolában. – Nagyon fontosak a gyökerek, ezt próbálom megerősíteni a fiatalokban. A lehetőségeinkhez képest próbáljuk egybetartani a családokat, fontos, hogy minél több elégedett ember alkossa a közösséget. Mónika ötlete volt, hogy végezzek el egy párkapcsolati tréninget, mert szinte a szemünk előtt zajlik a családok élete. A párok szét-, majd összeköltöznek, kisebb- nagyobb konfliktussal küszködnek. Előre felmértük az igényeket, bőven volt érdeklődő, januárban kezdjük a munkát.

Beke István és családja öt éve költözött Pázmándra a szomszédos Nadapról. Gyakorlati okok vezérelték a költözést, nagyobb házra volt szükségük.

– Dicsérendő, amit a polgármester vállalt – mondja a négygyermekes családapa. – Vannak jó kezdeményezések, az már a helyieken is múlik, hogy mennyire lehet azokat megvalósítani. Optimista vagyok, azt mondom, valahol el kell kezdeni a korrupció elleni küzdelmet. A legnagyobb fiam az idén otthagyta az egyetemet, és inkább Angliát választotta. Az öccse is oda készül az érettségi után, és eszük ágában sincs hazajönni. Nemcsak a magasabb jövedelem, hanem elsősorban az ország légköre miatt döntöttek így. Talán Pázmánd képes lesz megmutatni, hogy tisztességesen is lehet élni.