Szellemházak kísértenek

– Mindjárt két szellemház fogad, ahogy beérünk a faluba. Ennek itt éppen karácsonykor omlott be a teteje, elég volt hozzá egy erősebb szél – mutat ki a falubuszból Tarnaszentmiklós polgármestere, Buda Sándorné. A dél-hevesi településen 866 lakost számlálnak, holott az 1970–80-as években még ezer fölött volt a lélekszám. Nem csupán ez a fogyatkozás és az elöregedés az oka annak, hogy a helybelieknek nagyjából 60 lakatlan magántulajdonú szellemházat, illetve romot kell kerülgetniük évek óta.

Akad, amelyiket 10–15 éve nem lakják, némelyikből csak annyi maradt, mint egy sírhant. Minden összedőlt, megrogyott háznak külön históriája van. Ahogy körbejárjuk a községet, regényes sztorik elevenednek meg.

– Ezt a Béke utcai házat a tulajdonosa pestieknek adta el – meséli a polgármester. – A VIII. kerület mélyéről lehoztak egy szerencsétlen férfit, aki, mint kiderült, a pesti lakását cserélte el erre. Persze a lakásmaffia keze volt benne a dologban, rávették, hogy aláírja a szerződést. Amikor aztán a rászedett ember kijózanodott, döbbenten vette észre, hogy hová került. Azonnal visszamenekült a fővárosba, és utána már nem is érdekelte a ház.

Több hasonló eset is történt, a lakásmaffia legalább harminc-negyven áldozatát hozta le ide, Tarnaszentmiklósra a kilencvenes években. Akiket bepaliztak, azok aztán többnyire elhagyták a falut. Akad olyan parasztház, amelyet életkezdési támogatásból vásárolt meg egy volt állami gondozott, de sosem költözött ide, nem törődött a jobb sorsra érdemes ingatlannal.

Több épület zsebszerződés révén cserélt gazdát, ezért nehéz felderíteni, hogy kié is valójában. Van aztán olyan telek is, amelyen fél tucat örökös osztozik, és olyan is, amelyik közszolgáltatóké lett a tartozás fejében. A parókia is a szellemházak egyike: mivel több éve nincs helyben pap, a tágas építmény lakatlanul árválkodik. Az érsekséggel tárgyalna az önkormányzat, hogy az egyházzal együtt valahogy megmenthessék és hasznosíthassák. A romok nem csupán a faluképet rontják, de veszélyt is jelentenek: az omló falak közé patkányok, görények, nyestek költözhetnek.

– Ez egy borbély szépen rendben tartott háza volt eredetileg. Megvette aztán egy Romániából érkezett férfi, akinek furcsa szokásai voltak – panaszolja egy szomszéd. – Bontotta maga körül a házat, miközben benne lakott, még a tetőt is leszedte, azzal tüzelt. Így került olyan siralmas állapotba a háza, hogy végül a fia nem tehetett mást, elvitte belőle az apját, a romokat meg itt hagyta. Jó lenne, ha csinálnának vele végre valamit. Amikor nálam vannak az unokáim, mindig félek, hogy átszöknek oda, és baleset éri őket. Ha a férfinál nem is, de a szemben lakó fiánál fogott már patkányt a kutya, így cseppet sem nyugodtak.

A tarnaszentmiklósiak büszkék a kétszáz éves temetőjükre, ahol felmenőik nyugszanak. A hajdani gazdák bizonyára megdöbbennének, ha látnák, hogyan fest ma a portájuk.

– Régen saját tejcsarnok működött itt, egy időben három gulya vonult végig a falun reggel és este. Kilencszáz szarvasmarhát, hétezer juhot számláltunk a településen. Nyulakat, sertéseket, bárányokat tartottak és adtak le a helybeliek. A libáinkról is híressé váltunk, nem volt ritka az olyan asszony, aki százat is nevelt – idézi a múltat Buda Sándorné. – Mára kihalt az a nemzedék, amelyik értett az állatokhoz.

A jól működő téesz is csak emlék ma már, háziállatot is kevés gazda tart.

– Elszántuk magunkat, hogy idén felszámoljuk a szellemházakat – mondja a polgármester. Azt tervezik, felderítik a tulajdonosokat, értesítik őket, hogy hozzák rendbe vagy bontsák le az ingatlanokat. Szükség szerint pedig a jegyző meghozza a határozatot a kényszerbontásról. Mindez nem lesz könnyű menet, hiszen egy-egy ingatlan elbontása akár 200-300 ezer forintba is kerülhet, ezt az összeget az önkormányzatnak kell megelőlegeznie, majd ráterhelhetik az ingatanra. Tarnaszentmiklós esetében több tízmillió forint költséget jelenthet, mire megszabadulnak a szellemlakóktól.

Terveik szerint összefognak a dél-hevesi települések, és közösen megpályáznak valamilyen központi támogatást arra, hogy szabadulhassanak az életveszélyessé vált házaktól. Fontos volna, hogy közmunkásokkal is nekiállhassanak lebontani a magántulajdonú romokat. Arra itt hiába várnak, hogy majd jön valaki, aki megveszi a kidőlt-bedőlt falu épületet, és rendbe hozza. Egyedüli megoldás a bontás lehet.

KÖMLŐN A TETTEK MEZEJÉRE LÉPTEK
Csak akarat és elszánás kérdése az egész – állítja Kömlő polgármestere, Túró Tamás, aki felvállalta az ügyet. A kétezer lelkes községben is több tucat lakó nélkül maradt ház árválkodott, míg a tettek mezejére nem léptek. Először értesítették az elsőfokú építésügyi hatóságot Hevesen, majd miután a szakemberek felmérték az ingatlanokat, határozatok születtek, és levelet küldtek a tulajdonosoknak, illetve a hajdani lakók örököseinek. A legtöbben ugyan válaszoltak azok közül, akik értesítést kaptak, ám többnyire kijelentették: nincsen pénzük a bontásra.
– Nálunk sok a gyerek, bújócskáztak a romok között, attól féltünk, hogy rájuk omlanak a falak. A balesetveszély miatt is lépnünk kellett, és szemre sem volt tetszetős a romházak sora. A helyi vállalkozók önkéntesen segítettek, így a közmunkások közreműködésével 30- nál is több házat bontottunk le, a törmelék egy részét a külterületi utak feltöltésére használtuk.
A polgármester úgy tudja: idén a Start Közmunkaprogramban már támogathatók a kisebb településeken ezek a munkálatok is. Így szemre tetszetősebb lehet a település.
– Tavaly egyetlen új ház sem épült Kömlőn. Az itt élők nemigen jogosultak a CSOK-ra meg az ígért tízmillió forintos gyerekvállalási támogatásra, mivel a legtöbben közmunkából élnek, és nincs munkaviszonyuk. Hiába a sok üres telek, idén sem épülnek be – jósolja Túró Tamás.
Dél-Hevesben egyelőre a romokról és nem az épülésről-szépülésről szólnak a mindennapok. A hevesi elsőfokú építési hatóság adatai szerint Heves városában és a környező 16 településen tavaly 47 kényszerbontási határozatot adtak ki. Építési engedélyt pedig 38-at; többnyire ipari létesítmények, állattartó telepek nőttek ki a földből, alig néhány volt az új családi ház. A használt háznak nincs ára e vidéken: akinek van 8–10 milliója zsebben, talán egy rövidebb utcát is megvehetne…

ÁTÁNYBAN INGYEN SE KELL A TELEK
– Nem számoltam meg, hány romos épületünk van, de akad jócskán. Nehéz ezzel a problémával megküzdeni a jogi nehézségek és az anyagi gondok miatt – mondja Átány első embere, Gönczi Mihály. A hajdan virágzó paraszti kultúrájáról híres községben egész utcák néptelenedtek el. A mozdítható és hasznosítható építőanyagot (tetőt, ablakot) pedig széthordták.
– Ingyen adják itt a telket, csak hogy legyen gazdája, ne a dudva lepje el. Az elmúlt években mégsem épült egyetlen új családi ház sem. Ki költene itt tízmillió forintot egy új ingatlanra? Amint elkészült, máris töredékére csökkenne az értéke, mivel itt csak annyiért cserélne gazdát. A fiatalok máshová vágynak, oda, ahol munkát kapnak. Nem Átányban raknak fészket – így a polgármester, majd visszakérdez: – Miért is tennék?!