Új bolygó kerestetik - Interjú Lukács Bélával

– Ezt azért alig hinném… Talán akadhatott volna úgy a kilencvenes évek elején, amikor néhányadmagammal kiderítettük, hogy a kozmológiai állandó nem nulla, hanem egy pozitív szám. Nem azért mondom, de ebben az ügyben egy bizonyos Albert Einstein is sajnálatos módon tévúton járt…

– Pozitív a kozmológiai állandó? És ez nagyon jó nekünk?

– Nagyon. Ugyanis ha nem pozitív, akkor nem lenne mivel magyarázni az univerzum folyamatos és gyorsuló ütemű tágulását. Ezt mi ’94-ben, három szakcikkben be is bizonyítottuk, de nem keltettünk különösebb izgalmat a felfedezésünkkel. Erre mit látok: a 2006-os fizikai Nobel-díjat azért kapta meg két kitűnő kollégám, mert bebizonyították, hogy az univerzum jelenleg gyorsuló ütemben tágul. Tizenkét évvel utánunk…

– Bár gyanítom, az univerzum még szóba kerül közöttünk, de ezúttal azért jöttem, hogy beszélgessünk a világ egyik legokosabb emberének tartott Stephen Hawking februári bejelentéséről, amely így hangzott: „Az ember agresszív terjeszkedése a Föld, és ezzel a rajta élők pusztulását eredményezheti. Épp ezért kell még nagyobb erővel más bolygók meghódításán és élhetővé tételén dolgozni, ez biztosíthatja az emberiség fennmaradását a jövőben.” Ugyanide tartozik, hogy a NASA, az amerikai repülésügyi és űrhajózási hivatal szeptemberben közölte, hogy megtalálták a Föld 2.0-nak becézett, amúgy Kepler–452b-nek nevezett bolygót, és azt mondják, hogy még soha nem találtak olyan égitestet, amely ennyire hasonlítana a Földhöz. Szóval irány a galaxis, de legalább a Föld 2.0?

– Először talán a NASA bejelentéséről. Ami csak egy a sok hasonló közül. Ugyanis a kutatók a Kepler–452b-n kívül majd’ tucatnyi, Földhöz hasonló bolygót találtak csupán a közelmúltban. Gondolja el, húsz-egynéhány éve még azt is feltételesen tudtuk csak, hogy más csillagoknak is lehetnek bolygóik. Közvetett bizonyítékok alapján szinte biztosak voltunk ebben, de ekkor szerezték az első empirikus bizonyítékokat. Mára 1224 különféle csillagrendszerben keringő, 1934 exobolygóról tudunk, közülük néhány biztosan hasonlít ahhoz, amelyen élünk.

– Mondana egyet?

– Itt van például a Gliese 581g jelű bolygó, amelyet 2010-ben fedeztek fel. Napja a Gliese 581 nevű vörös törpe, ennek az egyik bolygója ez a g jelű, amely az életre alkalmas zónában van, ami azt jelenti, hogy víz is lehet az objektum felszínén. A mérések alapján a bolygó tömege háromszor-négyszer, átmérője pedig 1,2–1,4-szer nagyobb, mint a Földé. Valószínűleg sziklás, a felszíni gravitáció nagyjából akkora lehet, mint a Földön, tehát van légköre, az ember is könnyedén sétálgathat rajta. Miután kötött a keringése, vagyis mindig ugyanazt az arcát mutatja a napja felé, az egyik oldalán úgy 300 fok meleg, a másikon pedig mínusz 250 fokos hideg van. De középen létezhet egy sáv, ami 0 és 100 fok között mozog, s miután az élet mindenütt megjelenik, ahol csak tud, itteni kialakulása sem reménytelen.

– Látta már valaki?

– Még senki, a napjának a képében okozott zavaraiból számolták ki, hogy ott van.

– És mit tud a Kepler–452b?

– Körülbelül 60 százalékkal nagyobb, mint a Föld; feltehetően egy kőzetbolygó, és nem egy gázóriás, ami elengedhetetlen feltétele az életnek, és majdnem biztos, hogy víz van rajta. További hasonlóság: míg a mi Földünk 365 nap alatt kerüli meg a napot, a Kepler–452b 385 nap alatt járja körbe a sajátját. Körülbelül 6 milliárd éves, vagyis 1,5 milliárd évvel idősebb, mint a Föld; ha ennyi idő alatt nálunk kialakult az élet, ott miért lenne másként?

– Hol találhatók ezek a földi hasonmások?

– Hamlettel szólva: ez itt a kérdés! Ugyanis a Gliese a Libra (Mérleg) csillagképben található, a Kepler pedig a Hattyúban. A Gliese itt van a „közelben”, mindössze 20 fényévre, a Kepler viszont kissé távolabb, 1400 fényévre.

– Ugyebár ez azt jelenti, hogy a fény, amely másodpercenként 300 ezer kilométert tesz meg, a Glieseig húsz év alatt, a Keplerig 1400 év alatt ér el.

– Azt jelenti. De ugye nem akarja, hogy ezt lefordítsam kilométerre? Nincs annyi hely ebben az újságban… És most itt érkeztünk el a probléma gyökeréhez: jelenleg a világűrben nagyjából óránként 40–60 ezer kilométeres sebességgel „száguldanak” a földi űreszközök, vagyis míg a fény másodpercenként 300 ezer kilométert tesz meg, addig a jelen űrhajók úgy 14-15-öt. Ezért tart majd a Marsra vezető út is hétnyolc hónapig, miközben a fénynek ehhez elég úgy 7-8 perc is.

– Ha már a Mars-utazás szóba került: állítólag 2023-ban indul először egy négyfős személyzet a vörös bolygó meghódítására, őket követi majd kétévente egy-egy újabb küldöttség. Ők lesznek az első telepesek, akik tudják, hogy soha nem térhetnek vissza a Földre. Szeretném egyszerűen megkérdezni: ezek normálisak?

– Tudja, amikor a Mayflower hajó 1620 novemberében kikötött Amerika keleti partján a rajta lévő 102 angol utassal – akikről máig úgy tartják, hogy az első európai betelepülők voltak az Újvilágban –, ők sem gondoltak arra, hogy retúrjegyet váltsanak. Az igaz, abban azért biztosak lehettek, hogy ott van levegő és ivóvíz is. Ezzel együtt egy év alatt a telepesek fele elpusztult, a többiek viszont kaptak kukoricát és pulykát az ott élő indiánoktól, ezért életben maradtak. Ennek ünnepe a hálaadás napi országos pulykazabálás. Az persze más kérdés, hogy eközben Amerika közép-nyugati vidékén már várost (Santa Fe) építettek a spanyolok, s amilyen rosszindulatúak, máig azt mondják, hogy a Mayflower utasai nyugodtan foglalhattak volna szobát valamelyik szállodájukban… A Marson lehet, hogy van élet, de az maximum baktériumok létét jelentheti. Víz biztosan van, oxigén biztosan nincs. Nem tudni, mennyi ideje lesz annak az első négynek, hogy megépítsék a lakható kapszuláikat. Ahogy olvastam: „Speciális ruházatban élnének idegen és extrém környezetben, igen korlátozott ingerek között küzdenének nap mint nap a túlélésért, életük végéig.” Elméletileg van esélyük, és én magam ugyan elméleti fizikus vagyok, de közben realista is: félek, kevés idejük lesz a honfoglalásra…

– Visszatérve az emberi életre alkalmas bolygókhoz, ezek szerint a Mars nem tartozik közéjük?

– Nem jobban és nem kevésbé, mint a többi. Pont olyat, mint a Föld, még nem találtak. Hol nincs vagy kicsi a gravitáció, hol nincs légkör, hol nincs víz; sajnos az ember kényes egy teremtmény. Amit tudunk: az univerzumban meghatározó a hidrogén jelenléte, utána következik a hélium, a maradék egy-két százalék az összes többi, gáz, kőzet, fém, por, miegymás. És talán nem árt azt sem tudni, hogy jelenleg a mindenség alig 4 százalékát látjuk, a többi a láthatatlan tömeg (23 százalék) és a sötét energia (73 százalék). Hogy mi van ott? A kérdés értelmezhetetlen. A világ tágul, állandóan térfogatot teremt magának, vagyis nincs határa. Jelenleg 11 milliárd(!) fényévre látunk el, addig tehát biztosan nincs vége az univerzumnak, ráadásul a tér görbül is… Akár az is lehet, hogy nincs ott semmi, hanem az egész csak egy szám, a már említett kozmológiai állandó.

– Na most akkor már csak azt kellene tudnunk, hogy meg lehet-e haladni a fény sebességét, mert ezek szerint ezekhez a távolságokhoz még az is kevés.

– Ugyebár élt itt egy Einstein nevezetű úr, aki 1905-ben, vagyis 110 éve megalkotta a speciális relativitáselméletet, amely szerint legfeljebb megközelíthető a fény sebessége, de nem elérhető, át sem léphető.

– Ezek szerint az ember be van zárva a Naprendszerbe?

– A mai tudásunk szerint igen. A csillagok óriási távolsága esélytelenné teszi, hogy a jelenlegi fizikai eszközeinkkel millió évekig tartó utazásra küldjünk embert. Űrhajós nélkül azonban öt különféle űreszköz is száguld az űrben, már elhagyták a Naprendszert, s a galaktikus térben utaznak távoli csillagok felé.

– Mire gondolhatott akkor Stephen Hawking?

– Talán arra, hogy a speciális relativitáselmélet sem lesz örök érvényű. Arisztotelész fizikája 1900 évig volt érvényes, Newtoné már csak 250 évet élt meg, Einsteiné eddig 110-et. Nem hinném, hogy ez utóbbi kitart a newtoni 250 évig, úgyhogy van még 140 évünk, hogy kitaláljunk valamit. Biztatásul: azt már tudjuk, hogy vannak a tachionok, ezek hordozzák az univerzum tömegének egy részét, sebességük a fénysebességnél kezdődik, és a végtelenig tart.

– Látta már ezeket valaki?

– Ilyen kérdést egy elméleti fizikusnak butaság feltenni… A tachiont még nem látta senki, de számolunk, tehát van. Amúgy mit jelent az, hogy látta? A szerelmet sem látta még senki, mégis tudjuk, hogy létezik…