Ellopott csontok

AMI MOZDÍTHATÓ, azt lopják is. Ha az indítékokat keressük, általában haszonvágyból. Ám mi jó van abban, ha valaki emberi testrészeket tulajdonít el? Őrültség, gondolhatnánk, pedig amennyire gonosz e tett, annyi ráció is van benne: mert az ilyesminek is van keletje a piacon. Úgy általában.

Ország-világHardi Péter2016. 02. 16. kedd2016. 02. 16.

Kép: Budapest, 2012. július 7. Egy emlékező áll a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néhai vezetője, Kádár János és felesége sírjánál a volt pártfőtitkár halálának 23. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. MTI Fotó: Kallos Bea, Fotó: Kallos Bea

Ellopott csontok
Budapest, 2012. július 7. Egy emlékező áll a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néhai vezetője, Kádár János és felesége sírjánál a volt pártfőtitkár halálának 23. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. MTI Fotó: Kallos Bea
Fotó: Kallos Bea

Kétségtelenül Kádár János koponyájának az eltulajdonítása verte fel a legnagyobb port a magyarországi csontlopások közül. Az 1989-ben meghalt pártfőtitkár fejét, több csontját, valamint feleségének, Tamáska Máriának az urnáját 2007. május 2-án vitték el. A szakértők szerint akár félóra is elegendő lehetett a temető falán átmászóknak a tett elkövetéséhez. A nyomozók fél év alatt 600 kihallgatást jegyzőkönyveztek – majd dolguk végezetlenül zárták az aktákat. Az indítékokat kutatva a legvalószínűbb a politikai. A közeli panteon falán a következő feliratot hagyták az elkövetők: Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat. 

Azt már kevesebben tudják, hogy nincs meg Tisza István miniszterelnök feje sem. A tettesek szintén ismeretlenek és ismét csak nem az anyagi haszon vezérelhette őket. Tisza Istvánnak, az 1918-ban meggyilkolt miniszterelnöknek a koponyáját a Békés megyei, geszti családi kriptából lopták el még 1983-ban. A sírban található arany mandzsettagombot azonban nem vitték magukkal. Ha viszont nem a pénz miatt történt a bűncselekmény, akkor miért? Ilyen esetekben nem zárható ki a mágia sem. A szeánszokon ugyanis sokat jelent egy befolyásos, híres ember jelenléte – még ha nem is élve és nem is önszántából. 

A leggazdagabb osztrák, Friedrich Karl Flick esetében viszont már minden bizonnyal az anyagiak játszottak döntő szerepet. A mesés  – 6-7 milliárd eurónyi – vagyonú Flick apja Hitler fontos fegyvergyárosa volt, a háború után több évet ült is emiatt. A gyárbirodalmat öröklő fia is belekeveredett a politikába, valamennyi jelentős német pártot pénzelte. A tetemrablókat vélhetően az örökösök megpumpolásának a vágya vezérelte, bár arról sem szivárgott ki hír, hogy a megegyezés reményében egyáltalán keresték volna a kapcsolatot a családdal. A sírbolt többmázsás fedőlapját mindenesetre eltolták és a koporsót teherautóra rakva elhajtottak – Magyarország irányába. A nyomozás ezúttal eredményes volt, egy évvel a bűncselekményt követően, 2009-ben Budapest közelében találták meg a holttestet, amit visszaszállítottak a családi sírboltba. 

Az ereklyék – a szó eredeti értelmében – szintén az emberi test maradványai, amelyek eltulajdonításával a tolvajok nemcsak a kegyeletet, hanem a vallási meggyőződést is semmibe veszik. Az egyik legutóbbi ereklyelopás, amelynek híre bejárta a világsajtót, II. János Pál pápa szövetbe ivódott vérének az eltulajdonítása volt. Egy olasz kisvárosban őriztek egy darabot abból a reverendából, amelyet az azóta szentté avatott egyházvezető az 1981-ben ellene elkövetett merénylet során viselt. A tolvajok azonban vélhetően nem is tudták, mekkora kincs birtokába jutottak, ugyanis a szövetdarabot értéktelennek vélték az ereklyetartóhoz képest – és eldobták. 

Az ereklyéket persze mindig is lopták az arra hajlamosak. Különleges értékük abban rejlik, hogy a vallási meggyőződés szerint a szent emberek nemcsak életükben hatnak, hanem halálukat követően is. Éppen ezért az őskeresztények szívesen látogatták a sírjaikat. Ennek vetett véget Valerianus római császár: 257-ben rendeletben tiltotta meg a temetők látogatását. A hívők erre válaszul a szentek testrészeit magukkal vitték az otthonaikba. A templomokba a VI. században kerültek az ereklyék, s mivel az általános meggyőződés szerint a legkisebb darab is erőt sugároz magából, nagyon kis részekre bontották a testet. Az ereklyék számára tartókat készítettek, nemegyszer aranyból, drágakövekkel díszítve. Nem csoda, hogy a tolvajok ezekre is szemet vetettek. 

Maguk az ereklyék az egyház útmutatása szerint nem lehetnek adásvétel tárgyai, ám ettől függetlenül nem ritka az eltulajdonításuk egy majdani vásárló reményében. Aki az elidegenítési tilalom ellen vétett, az számolhatott a kiközösítésével, vagyis az egyházból való eltávolítással, ami a törvényen kívüliséget jelentette – tehát végső soron bárki szabadon meg is ölhette az illetőt. Mindez az ereklyelopás megakadályozása érdekében történt – ám csak részeredménnyel. A királyok például a csatározásaik során dicsőségnek tartották az elfoglalt településen található ereklyék magukkal hurcolását. Salamon és Géza királyunk például Bizánccal való összekülönbözésük során Szent Prokop jobbját szállították zsákmányként Magyarországra, és adományozták a szávaszentbenedeki bazilitáknak. 

De nem akadályozták meg az első keresztény vértanú, István földi maradványainak az ellopását sem a törvények. A legenda szerint véletlenül került Jeruzsálemből Konstantinápolyba: egy módos özvegy elnézte a férje holttestét, és a szentet vitte magával áttelepülése során. Egy velencei szerzetes pedig az őrzőnek juttatott némi kenőpénz segítségével menekítette tovább a szentet a saját városába. 

Az már csak hab a tortán, hogy az orgazdaság bűnét II. Endre magyar király magára vette, megvásárolta ugyanis a vértanú koponyáját. A valóságban azonban közönséges hamisítvánnyal verték át a szélhámosok.

Ezek is érdekelhetnek