Jogi esetek: Részeg az úton

Az elhunyt fia az apja elvesztéséért a Kártalanítási Számla ellen indított pert, amely az ismeretlen gépkocsik által okozott kárért áll helyt, ez a kötelező felelősségbiztosítási rendszer végső védelmi vonala. Az elhunyt leszármazottja arra alapította keresetét, hogy az autóvezetés veszélyes üzem, tehát az ezzel összefüggésben okozott kárért csak akkor nem felel az üzemeltető, ha bizonyítja, hogy a tevékenységi körén kívül álló elháríthatatlan okból következett be a kár. Mivel az ismeretlen autó – egyébként szabályosan használt – lámpája elvakította a sofőrt, enélkül a baleset nem következett volna be, ezért a balesetet a szemből szabályosan érkező ismeretlen jármű okozta.

Ha megengednek nekem ennyi személyes kiszólást, ez azért elég vad érvelésnek tűnik, de az ügyet végül a Kúria döntötte el, miután a másodfok kártérítésre kötelezte a Kártalanítási Számlát azzal, hogy bár sem a gázoló, sem a szemben haladó nem követtek el semmi felróhatót, közösen felelnek a balesetért a veszélyes üzemre vonatkozó szigorúbb felelősségi szabályok miatt.

A Kártalanítási Számla jogászai azzal fellebbeztek, hogy a veszélyes üzemi szabályok lehetővé teszik a kimentést, ha elháríthatatlan külső okból következett be a baleset, márpedig az, hogy éjszaka az út közepén feküdjön valaki, olyan helyzetet teremt, amiben a balesetet maximális gondosság mellett sem lehet elhárítani.

Jogi értelemben a kérdés az volt, hogy a veszélyes üzemi felelősség – ami annyira szigorú, hogy mondjuk a kerék alól felpattanó kavics által okozott kárért is helyt kell állni a járművezetőnek – kiterjed-e erre az esetre vagy nem. A Kúria végül kimondta, hogy ebben az esetben a balesethez vezető okozati láncot az elhunyt indította azzal, hogy az úton feküdt. A szabályos fényszóróhasználat miatt felelősnek megtenni az ismeretlen szembejövő sofőrt az objektív felelősség kiterjesztése lenne, innentől kezdve minden balesetért lehetne hibás a szemből szabályosan érkező gépkocsi. Ezért az elhunyt fiának keresetét a Kúria elutasította.